A Császár olyankor a legboldogabb. Leül egy kényelmes karosszékbe, s lesi gyönyörű unokáit. Albert Flórián természetesen a fiánál tölti a szentestét, ahol ott van Floresz 12 és hároméves gyermeke, valamint lánya ötéves csemetéje. Olyankor együtt a család, és ajándékok sem kellenek ahhoz, hogy a Ferencváros egykori világklasszisa elérzékenyüljön, s úgy gondolja, hogy az élet igenis boldog pillanatokkal ajándékozza meg. Azóta telik így a karácsony este, hogy elveszítette a feleségét. Azóta a menye és a nászasszonya főzi, készíti az ünnepi menüt, a halászlét, a sült halat és a töltött káposztát. Régen nem így volt. Amikor még teljes volt a család, a Hurok utcai lakásban gyűlt össze az Albert família, ahol áldást mondtak, úgy ünnepelték a szentestét. Ifjabb Albert Flórián nagyon is jól emlékszik a Hurok utcában töltött karácsonyokra.
„Gyerekkoromban hosszú-hosszú évekig úgy zajlott a karácsony, hogy szépen felöltöztettek a nővéremmel együtt, aztán meg sem álltunk apu édesapjának lakásáig. A nagypapa a Hurok utcában élt, afféle polgári lakás volt az, elegánsan berendezve, és mi ott vártuk mindig a Jézuska érkeztét. Évről évre nyolckor szólalt meg a csengő, és mi akkor a nővéremmel mentünk a feldíszített fához, és izgatottan néztük, mit hozott nekünk a Jézuska. Felejthetetlen esték voltak. Már-már szertartásszerűen zajlottak, áldást mondtunk, és boldogok voltunk. Akkor szűnt meg ez a családi hagyomány, amikor nagypapám meghalt. Egyébként emlékszem egy egészen különleges karácsonyra is: apu Líbiában edzősködött, és én tizenöt éves kamaszként egyedül ültem repülőre, hogy utána és az akkor szintén kint lévő anyu után menjek. Az volt a legszebb az egészben, hogy édesapámmal akkor már hónapok óta nem találkoztunk, és én hirtelen nőttem vagy tíz centit, így a repülőtéren alig ismertek meg. Persze nem üres kézzel mentem, vittem magammal egy kis becsomagolt fenyőfát, hogy ott, távol az otthontól, abban a forróságban is karácsonyi hangulatunk legyen. Most is ugyanúgy várom a szentestéket, igaz, ezek az ünnepek már a gyerekek körül forognak, és apu mindig mondja, ő nem kér ajándékot, neki az is gyönyörűség, ha itt lehet közöttünk. Ettől függetlenül megint meglepem valamilyen sportos ruhával.”
