Halászlé helyett tatárbifsztek

... mert az ember olykor nagyon fáradt tud lenni. Hát még ha edz reggel, délben és este. Versenyről versenyre utazik, s mindenhol jó eredményt várnak tőle. Nem csak maga miatt. A név kötelez, szokták mondani, s Verrasztó Evelyn esetében ez szó szerint igaz. Édesapja, Verrasztó Zoltán annak idején úszóként ezüstöt és bronzot nyert az 1980-as moszkvai olimpián, sőt világbajnoki címmel is büszkélkedhet. De lánya, a csaknem húszesztendős, csinos fruska lekörözheti. Verrasztó Evelyn nemrégiben Rijekában a rövid pályás úszó Eb-n száz és kétszáz vegyesen egyaránt ezüstérmet nyert. Mondhatnánk, azóta készül a karácsonyra, plázáról plázára, piacról piacra rohangál, csakhogy ez nem így van. A versenyidőszak még nem ért véget a számára, így ez az esztendő is ugyanazt az élményt hozza neki karácsonykor, mint tavaly vagy akár négy évvel ezelőtt: fáradtan pihen majd meg szenteste a csillogó-villogó fenyőfa alatt.

„Tessék félig komolyan venni, amit mondok: igazából nem szeretem a karácsonyt. Nyolcéves korom óta úszom, s azóta – ha hiszi, ha nem – mindig úgy estem be szenteste valamilyen versenyről. Na jó, előfordult, hogy már két nappal az ünnep előtt abbahagytam az idényt. De azért az sem sok, igaz? Két nap alatt megvenni minden ajándékot, kellően feltöltődni, ráhangolódni a meghitt pillanatokra nem egyszerű. Ráadásul nem szeretem a halászlét. Talán csak azért, mert a hal is legalább annyit van a vízben, mint én, mindenesetre sem leves, sem sült formájában nem vagyok hajlandó megenni. Így aztán olykor tatárbifszteket kapok szenteste. Tudom, szokatlan dolog, de ez van. A szüleim tíz éve elváltak, s azóta nekem duplán jut a szentestéből: előbb anyunál ünnepelünk és kajálunk, aztán apunál tesszük ugyanezt. Már megszoktam, meg aztán olyan fáradt vagyok addigra, hogy csak ülök, és lesem csendben a családom. Apunak egyébként valamilyen tornacsukát veszek, szereti az ilyeneket, és megbízik az ízlésemben. Különben nagyon büszke rám, s nemcsak azért, mert most jól szerepeltem az Európa-bajnokságon, hanem azért is, mert jó kislány vagyok. Bíz’ isten...”