Baggio, a gyönyörű vizsla

Szivós Marci még mindig gyerek. Legalábbis karácsonykor „visszacsúszik” az időben, mintha valamiféle gyors szánon tenné, s meg sem áll addig a pillanatig, amikor lurkóként izgatottan várta a Jézuska jövetelét. A válogatott vízipólós az év egyik legfontosabb pillanatának tartja a karácsonyt, amikor együtt lehet az ő nagy családja. Mintha valami olasz família lenne, legalább tízen ülik körbe a gyönyörűen megterített, ínyencfalatokkal teli ünnepi asztalt. Szivós Marci persze még azért is lehet gyerek ilyenkor, mert egyelőre nincs saját családja, nincs felesége. Így a szentestét a szülők Petőfi Sándor utcai polgári lakásában tölti. Az utóbbi időben ugyanis újra ott él...

omra a család, éppen ezért mindig nagyon várom a karácsonyt. A forgatókönyv évek óta ugyanaz: 24-én hozzánk jön a rokonság, ott ülünk a Petőfi Sándor utcai lakásban, jó sokan, unokatestvérek, családtagok nagy-nagy szeretetben. Másnap jön egy kis pihenő, hogy aztán 26-án nagymamámnál újra együtt legyen az egész família. Gyerekkoromban úgy voltam a karácsonnyal, hogy alig vártam az ajándékokat, imádtam a feszült várakozást, hogy mi lesz a fa alatt. Aztán amikor egyszer a szekrényben megláttam a nekem szánt megannyi meglepetést, és szembesülnöm kellett azzal, hogy a Jézuskának besegítenek a szülők is, megváltozott bennem minden. Azóta én is szeretek adni, s az tesz igazán boldoggá, ha örömet szerezhetek a számomra legfontosabb embereknek. Most nagy valószínűséggel könyvekkel és ruhákkal lepem meg aput – neki nem könnyű vásárolni, daliás ember, de már pontosan tudom, melyik boltban, melyik butikban találok neki való elegáns holmit...”