A szívére hallgatott

Az athéni siker utáni időszak kritikusait sikerült elhallgattatni. Sikerülnie kellett!Az athéni siker utáni időszak kritikusait sikerült elhallgattatni. Sikerülnie kellett!

Őszintén? Számomra ez folklór, a kritikusok érdekelnek, érdekeltek a legkevésbé, nem foglalkoztam velük. A saját csapatom, a saját magunkkal szemben támasztott követelmények állnak az első helyen.

Utóbbit 1996-os kinevezése óta hangsúlyozza, ezen a téren következetes. Az eltelt tizenkét esztendőben másban viszont sokat változott, nem?

Megöregedtem.

Ne mondjon ilyet!

A viccet félretéve, az idő természetesen mindenkin nyomot hagy. De fontosabb, hogy tapasztaltabb, higgadtabb és főleg magabiztosabb lettem.

A motivációja sem csorbult.

A győzelmi vágy olyan, mint az ópium. Jaj, miket mondok, olyan lehet, mint az ópium.

Mindjárt más. A tizenkét esztendő alatt egyébként mindig jól érezte magát a kispadon?

Voltaképpen igen. Persze a győzelmek idején jobban, mint egyébként.

És amikor azt mondta, Peking után befejezi?

Ez két esztendeje volt, mi tagadás, akkor valóban úgy gondoltam. De azóta sok mindent másként látok.

Mire gondol?

Lehiggadtam, a legfontosabb mérkőzéseken is hideg fejjel, kvázi szakkommentátorként tudok szembenézni a feladattal. Korábban előfordult, hogy elragadtak az érzelmek, ma már képes vagyok ettől függetleníteni magam. Meglehet, ez kívülről nem mindig látszik így.

Karakán típus.

Ha arra gondol, sohasem voltam gyáva, speciel ez is szerepet játszott a döntésemben. Egyszerűbb lett volna a csúcson abbahagyni, de nem teszem. Csodálatos tizenkét év van mögöttem, sok játékosom végig ott volt velem, nem tudott kiszorulni a csapatból, egy kicsit ennek is betudható, hogy nehezebb évek várhatók. Miután a mögöttünk hagyott időszaknak jómagam is meghatározó tényezője vagyok, úgy érzem, bizonyos értelemben kötelességem is vállalni a folytatást.

Profi nyilatkozó.

Régóta hozzátartozik az életemhez.

Mintha nagy kedvencének, a Manchester United menedzserének, Sir Alex Fergusonnak az útját járná, aki szintén hosszú ideje dolgozik ugyanazon a helyen.

Huszonkét éve.

Pontosan tudja, meg sem lepődöm. A magyar vízilabda-válogatott kispadján elöltött időszak kiteszi ezt a huszonkettőt.

Van benne valami… Az ő sikereitől viszont messze vagyok, más dimenzió.

Most meglepett, elvégre három olimpiai arany, az három olimpiai arany!

Maradjunk annyiban, Temesvári Miki barátommal hamarosan újra kimegyünk, és elbeszélgetünk a mesterrel, aki kétségtelen, sokra értékelte a munkámat. A sydneyi és az athéni csapatról kivitt képeslap után viszek neki egy pekingit is az irodájába.