A LEGSZEBB AJÁNDÉK

Tiszta apu vagyok. A nevem is Balázs, ifjabb Ladányi Balázs. Természetesen 11-én, szep-tember 11-én jöttem a világra, elvégre ez apu kedvenc száma, a mezén is ez virít – látni kellett volna az arcát, amikor először fogott a kezébe. Anyutól hallottam, legutóbb az A-csoportos feljutáskor volt ennyire elérzékenyülve. Szép volt, fiúk!

Ez lesz az első karácsonyunk együtt. Itt, Brianconban töltjük, még a végén megtanulok franciául. Jó lenne, ha már apu olyan lusta, és csak az angolt használja. Ejnye!

Bátyám, Patrik is itt lesz velünk, juhé, tudok kivel játszani, tizennégy évesen talán néhány csajozós fortélyt is megoszt majd velem. A szüleim még óvnak ettől, pedig a mosolyom láttán a hűvös francia lányok is elolvadnak. Na, majd ha felnövök!

Laura nővérem sajnos nem tud kiutazni, ezúton is puszilom, vele telefonon beszél apu, akinek hat nap szünetet adott az edzője. Merci! – na, megy ez.

Egyébként jó alvó vagyok, figyelek arra, hogy az én balszélsőm mindig fitten érkezzen az edzésekre, a meccsekre. Más kérdés, hogy biztosra megy, úgy alszik, mint a tej, anyu minden terhet levesz a válláról. Szép pár így együtt, jól megértik egymást. Büszke vagyok rájuk.

Na persze apu, most hogy szüneted van, rád is várnak ám feladatok: takarítás, fadíszítés, dögönyözni is kell engem – a főzést jobb, ha meghagyod anyunak…

Két kedvencem, Vas Marci bácsi és Szélig Viktor bácsi, apu csapattársai is ebben az aranyos városban töltik az ünnepeket, úgy értesültem, ők együtt jelentik itt a mágikus magyar triót – olyan, de olyan jól hokiznak, nagyjából erről tudok beszámolni. No meg arról, hogy a brianconi és a magyar válogatott tizenegyes meze (amelyet a szövetségben dolgozó Emese nénitől kaptam) hálóingnek jó egyelőre…

Jól nézel ki Balázs, de én jövök! – már csak azért is, mert én is tiszta apu vagyok. Legalábbis ezt mondják. Szélig Szonjának hívnak, december 10-én érkeztem, mondta is Godó bácsi, egy napot igazán várhattam volna… Igen, én vagyok, aki miatt apu nem utazott haza a novemberi olimpiai előselejtezőre, Pat Cortina bácsi megengedte, hogy anyu mellett legyen, segítsen neki. De senki se aggódjon, a februári folytatásban Rigában már ott lesz a jégen az én hősöm, más kérdés, hogy biztosan hiányozni fog…

Első együtt töltött karácsonyunk izgalmas és biztosan csodálatos lesz. Apu gondosan választotta ki és állítja fel a fát, sokat magyaráz nekem, látom a szemén, néha birkózna is velem, de visszafogja magát, rendkívül óvatosan nyúl hozzám. Jól bánik a nőkkel, na! Igazam van, anyu?

Persze öröm látni, ahogy hatéves tesómmal, a szőke, kék szemű (halljátok, lányok?) Marcellel is foglalkozik. Amikor csak tudja, hozza-viszi a hokisuliba, öltözteti, játszik vele. Kimondottan türelmes, ha rosszat csinál a bátyám, akkor sem veszíti el a türelmét, mindig elmagyarázza neki, mi a probléma – anyutól azt hallottam, nem véletlen, hogy jogból vagy mi a csudából diplomázott le. Hát igen, ő az én apukám!

Mesélték, a világbajnokságon testi épségét sem kímélve tett meg mindent a győzelemért, hogy vérző, bedugaszolt orral is harcolt a végén az ellenfelekkel, nagyon odaadó ember. Még csak két hete jöttem a világra, de bátran mondhatom: én aztán tudom!