Magyar szint

Azt mondja Bobby Davison, a Fradi angol edzője, nem lesz pénze a zöld-fehéreknek minőségi játékosokat igazolni. Meg is mondja, miért: egy húsz év alatti, harmadosztályban villogó tini is hazavisz hetente hatezer fontot (mintegy 1.7 millió forintot, azaz havonta több mint hatmilliót), a negyedik ligában pedig ezerötszáz fontos, azaz heti négyszázezer forintos juttatás is előfordult – amivel nem konkurálhat az FTC.

E nyilatkozat hallatán végleg leszámolhatnak egy illúzióval azok, akik az angol befektető színre lépésekor azt remélték, az Üllői úti fizetések is közelítenek majd a szigetországi szinthez. Persze logikus is valahol, hiszen a befektető ha Ferihegyen landol, máris a magyar szinthez igazít, és innen nézve ezek a pénzek horribilisek.

A fradisták fő gondja – nem először írjuk le –, hogy amikor három-négy meghatározó játékos is megsérült, kiderült, még a magyar NB II szintjéhez képest is botrányosan ügyetlen labdarúgó(imitátoro)kkal lehetett csak Lipcsei Pétert, James Ashmore-t, Paul Shaw-t, Ferenczi Istvánt helyettesíteni.

Nem is csoda, ha a zöld-fehérekhez képest koldusszegény Bőcs rettegésben tartja ferencvárosiak százezreit. Márpedig napnál világosabb, hogy annyi pénzből, amennyit az angolok a Fradiba feccölni terveztek, már fél éve el lehetett volna kezdeni az élvonalban is ütőképes csapat felépítését.

Ha csak az esetleges feljutás után jönnek valóban erősítést jelentő focisták, a Fradi újabb hónapokat veszít. Sokan azt mondják, irreális, hogy hetente milliókat vigyen haza egy futballista, aki még csak nem is világsztár, de ha egyszer van valaki, aki ennyit hajlandó adni egy nevenincs negyedosztályú tehetségnek, hülye lenne nem elfogadni, és (tetszik, nem tetszik) mindenki nagyjából annyit keres, amennyit ér.

Attól tartok, ma már Bobby Davison is tudja, a repülőjegyeken sokat spórolhat a Fradi. Mert olyan futballistákat, amilyeneket a Sheffield United rászabadított a Fradira, a magyar utánpótlás is képes kinevelni – ezt már hosszú évek, évtizedek óta bizonyítja...