Jubileum mellé stressz

Az emberek többsége szívesen visszafordítaná az idő kerekét, mégis feltételezem, kivételesen nem bánná, ha csapata már a Rákóczi elleni tavaszi meccsre készülne…Az emberek többsége szívesen visszafordítaná az idő kerekét, mégis feltételezem, kivételesen nem bánná, ha csapata már a Rákóczi elleni tavaszi meccsre készülne…

Elhiheti, elsősorban a Kecskemét elleni kilencven perc foglalkoztat, ha pedig túl leszünk azon a párharcon, akkor majd a REAC otthonában lejátszandó meccsünkre készülök – felelte a paksiak vezetőedzője, Gellei Imre. – Képzelje, a rákospalotaiak ellen a Paks még nem nyert az élvonalban, valamennyiünk célja az, hogy lezárjuk ezt a rossz sorozatot.

Értem, amit mond, azonban nehezen hihető, hogy az ötszázadik NB I-es mérkőzés lehetősége nem foglalkoztatja. Babonás, vagy pedig nem szeretné ha figyelme elterelődne az aktuális feladatokról?

Mi edzők úgy vagyunk, hogy mindig csak egy mérkőzésre gondolunk előre. Persze fontos lesz számomra a Kaposvár elleni megméretés, csakhogy előzőleg még két összecsapás vár ránk. Ráadásul olyan szezont zártunk, amikor csak két csapatot tudtunk magunk mögé utasítani, és mert az első tíz között szeretnénk végezni, nincs ok az elégedettségre.

Igaza van, a Paks csak a kieső helyen álló REAC és Siófok együttesét előzi meg, igaz, a negyedik helyezett Haladástól mindössze hat pont választja el. Egyetért azokkal, akik azt állítják, csakúgy mint egy évvel korábban, most is a bajnokság felénél eldőlt, ki lesz a két kieső?

Hibázik, aki azt gondolja, a Siófok és a REAC tízpontos hátránya miatt feladta a küzdelmet. Fél távnál vagyunk, a pozíciókból lehet következtetéseket levonni, azonban a végső értékelést csakis a bajnokság végén szabad megtenni. A cél az, hogy Paksnak hosszú éveken keresztül élv o nalbeli csapata legyen, így mindannyiunknak meg kell újulnia a télen.

Ha már a megújulást említi: Kriston Attila, Molnár Zoltán, Salamon Miklós és Hanák Viktor személyében a teljes védelem távozik, ráadásul a Pakson ikonnak számító Buzás Attila és Márkus Tibor játékával sem számol a jövőben.

A játékosok, akiket említett, valamennyien sokat tettek a klubért, és ezért köszönet jár nekik. Sajnos rengeteg gólt kaptunk az őszi idényben, erre nem lehetünk büszkék. A Vasas ellen emberelőnyben futballozhattunk, mégis kivégeztek bennünket, de hiába szereztünk vezetést Újpesten vagy éppen Fehérváron, végül nagy védekezési hiányosságok miatt három, illetve négy találatot kapva pont nélkül maradtunk. Nem titok, a hátsó alakzatot frissíteni akarjuk, de a középpályára is szeretnénk igazolni. A támadó Márkus Tibor máshol alighanem több játéklehetőséghez jut, Buzás Attila pedig már a civil életre készül, és bár futballozik majd az NB III-as együttesben, mellette már az edző, Dienes Pál munkáját is segíti. Meg kell említenem Weitner Ádám nevét, akinek fontos lenne számvetést készítenie. Remélem, közlekedési balesete intő jel lesz, tehetsége alapján ugyanis sokkal előrébb kellene tartania.

Volt olyan futballista, aki dicséretet kapott az őszi idény után?

Mindenkivel elbeszélgettem, a játékosok tudják, mi a véleményem a teljesítményükről, és azzal is tisztában vannak, mit várok tőlük a folytatásban. Nehéz őszt zártunk, nem tehetek mást, elfogadom a Nemzeti Sport játékosértékelését. Szerintem is Tököli Attila, Éger László és Kiss Tamás tett a legtöbbet a jó szereplésért.

Nem a Pakshoz tartozik, de érdekel a véleménye: a napokban Bozsik Péter arról beszélt, vezetői válság van a magyar futballban.

Egyetért a korábbi szövetségi kapitánnyal?

Minden szavával, és ezt neki is elmondtam. Másutt jobban tisztázzák a szerepköröket, mint nálunk, mindenki tudja, mi a feladata, és azt igyekszik a legjobb tudása szerint ellátni. Nagyon fontos lenne az összefogás, az, hogy segítsük egymás munkáját.

A szünetben mennyire foglalkoztatja a futball?

A televízióban rendszeresen nézem a meccseket, tanulni ugyanis mindig lehet. A napokban a felcsúti akadémia évzáróján vettem részt, ahol Grosics Gyula azt mondta a gyerekeknek: a labdarúgóknak kell megtisztelniük a közönséget, hiszen mi vagyunk értük, és nem fordítva. Egyetértek a legendával, mindig a legjobb tudásunk szerint kell játszani, és akkor sikerül előrelépni.

Azért ha nem is mondja, titokban csak várja azt a bizonyos jubileumot…

A statisztikának nagy ereje van, remélem, hogy megélem az ötszázadik meccset. Azért ilyenkor eszembe jut az is, a Ferencvárost egy tollvonással zárták ki a hatodik helyről az első osztályból, négy évig a szövetség alkalmazásában dolgoztam, vagyis ez a szám akár nagyobb is lehetne. Emlékszem, amikor harminchárom évesen a ZTE edzője lettem, akkor a bajnoki rajt előtt a Herbert Prohaskával és Nyilasi Tiborral felálló Austria Wiennel játszottunk, öt nullra kikaptunk, így kétségek között vártam a Videoton elleni bajnokit. Aztán Török József góljával megnyertük a mérkőzést, én pedig tapasztaltam, minden párharc kihívás, stresszel jár, amit tudni kell kezelni…