Királyból rabszolga
Mintha néha óvatosan lépkedett volna a futószalagon. Még mindig fáj az Achilles-ina?Mintha néha óvatosan lépkedett volna a futószalagon. Még mindig fáj az Achilles-ina?
Az szerencsére már a múlté, jól mennek az edzések. Csak tőlem senki se várjon olyan iramot, mint Feuervogeltől (Tűzmadár, ez Erdei Zsolt egyik németországi beceneve – a szerző) vagy Balzsay Karcsitól. Ők nagy iramot mennek, nagy pofonokért viszont tessék hozzám fordulni!
Bírja a tempót?
Még kell egy kis erő. Majd januárban, amikor kesztyűzöm, akkor nézzenek meg!
Mit szól Nyikolaj Valujev világbajnoki övéhez?
Ez így nem pontos.
Miért, nem világbajnok?
De az. Épp csak én is az vagyok.
Melyikük az interim bajnok?
Ezt nehéz megfejteni, legalábbis szerintem. Talán egyikünk sem. Sokszor nem az a fontos, mi van a papírokon, hanem hogy ki minek tartja magát. Mióta világbajnok lettem, engem még nem vertek meg, tehát az övem is megvan. De ő is kapott egyet az amerikai John Ruiz legyőzéséért. Maradjunk annyiban, az lesz a világbajnok, aki kettőnk második meccsét megnyeri. Előtte én még Rostockban vívok felhozó mérkőzést, ő kicsit eljátszadozik Evander Holyfielddel, aztán hadd szóljon!
Mentálisan hogyan dolgozta fel a hosszú kihagyást?
Mindig azt mondogattam: újabb baj nem érhet. Meg hogy a legrosszabbon már túljutottam, innen csak felfelé vezethet az út.
És merre vezet a nehézsúly útja? Sokan bírálják a gyenge mezőnyt.
Nem értek velük egyet. A két Klicskónak, Vitalijnak és Vladimirnak három öve van, Valujevvel mi is felezünk egyet, és mindig jönnek új trónkövetelők. Szerintem lehetnek itt izgalmas és jó meccsek.
Csak a volt Szovjetunióból származó bokszolókat említett...
Mert csak mi vagyunk igazán éhesek a sikerre. Meg mi vagyunk tisztában azzal, hogy nekünk ez jelenti az egyetlen igazi kitörési lehetőséget. Bokszolni akarunk, az amerikaiak meg a show-ról és a pénzről álmodoznak, és közben elfeledkeznek arról, hogy bunyózniuk is kellene.
Nem baj, hogy ennyi európai van az elitben?
Majd csak megéhezik egy amerikai is. Tudom, hogy mindent a pénz irányít, de még itt, Európában sincs okunk panaszkodni. A semminél azért néhány euróval többet kapunk. A jó bokszolóknak a Szovjetunióban is aranyéletük volt, jó iskolákba járhattak, pénzt kereshettek, csak profinak nem mehettek el. Ma már ez sem akadály, így még több jó ökölvívó előtt nyílt ki a kapu.
De egyszer azért csak szeretne főmeccset vívni az Egyesült Államokban, nem?
Azt nem mondom, hogy ez minden vágyam. Néhány évig bokszoltam ott, belekóstoltam mindenbe, ha nem jut belőle több, az sem baj. Nem az a fontos, hogy hol, hanem hogy ki ellen megyek harcba.
Ki ellen szeretne?
Most legyek túl a kötelezőn, Drumondon, aztán jöhet Valujev. Utána meg a két Klicsko.
Mind a négy övet akarja?
Ez az álmom.
És nem fél attól, hogy az Universum megakadályozza ebben? A klubnak több jó nehézsúlyú bokszolója is van, és nem biztos, hogy érdekében áll egy kézbe adni a négy legfontosabb övet.
Én csak egyszer akarom megkapni a lehetőséget, ha nyerek, felőlem utána bármi történhet egy-két övvel. Az meg jó, hogy a klubban jönnek fel a fiatalok. Egyre erősödnek, és húznak magukkal engem is. Több fénykép tanúsága szerint is hatalmas király volt Üzbegisztánban a világbajnoki öve után. Szó szerint meg is koronázták. Jó móka volt. Kicsit megünnepeltük Valujev legyőzését. De ez már a múlt. Most itt nyúzom magam. Tenne ilyet egy igazi király?
