Majd egy héttel ezelőtt, pénteken az Egymilliárdot is lehet spórolni című cikkünkben a gazdasági világválság kapcsán megkérdeztük a klubvezetőket: tartani tudják-e a nyáron tervezett költségvetést? Kiderült, a pénztelenséggel küszködő élvonalbeli profi futballra kegyetlenül nehéz időszak vár. Ahogyan akkor napi jegyzetünkben írtuk: immár hivatalosan is szegényház lettünk.
Szombaton (A megtisztulás legelső lépése: bércsökkentés) arra kerestük a választ, meddig húzható a nadrágszíj, s van-e még lyuk azon a szíjon?
Kiderült: akad.
Azonban Dénes Ferenc sportközgazdász, valamint Muszbek Mihály korábbi ligaelnök abban egyetértett: a magyar futball az amatörizmus és a profizmus határán áll, Krausz Tamás történész pedig úgy látta, a klubok költségcsökkentő intézkedései nem közvetlenül a válság következményei; a magyar futball sírásója a kapitalizmus.
Kritikus volt a vasárnap nyilatkozó korábbi szövetségi kapitány, Bozsik Péter is: „Értsük már meg végre: ha csak Trabantra telik, ne álmodozzunk Mercedesről, viszont ha csajozni akarunk a kocsival, vegyük tudomásul, a dögös lányok a Mercibe ülnek be…”
A vezetői válságot emlegető szakember nyilatkozata lavinát indított el.
A gondokért nagyrészt felelőssé tett elöljárók visszakézből tüzeltek (Mellélövés és mellébeszélés), és szakmai hozzá nem értéssel indokolták labdarúgásunk jelenlegi helyzetét. Még ugyanezen a napon véleményt nyilvánított (írásban) a REAC klubigazgatója, Kutasi Róbert is, aki korábbi elemzésünk nyomán a kiadások racionalizálását javasolta: „...immár nemcsak az ígérgetéseknek kell hogy végük legyen, hanem a felelőtlen, öngyilkos kifizetéseknek is.”
Több se kellett a labdarúgóknak: kedden szót kértek, s kaptak is, mert úgy érezték, bűnbakok lettek, egyébként pedig ne turkáljunk a zsebükben – sugallták. Nem enged(né)nek a pénzükből, miközben tény: kiszolgáltatottá váltak. A munkaszerződés szerinti pénzük mellé a (jóval nagyobb) fizetés ugyanis már kiskapun érkezik.
Kiskapun, amely bármikor bezárulhat.
Alig egy hét alatt kiderült: ingatag a hazai futball vára.
Mielőtt még a szemünkre vetnék, hogy kidurrantjuk a korábban nagyra fújt – de ereszkedőben lévő… – honi focilufit, leszögezzük: a megoldást keressük, ám ehhez javaslatok szükségesek. Vitaindítónak álljon itt négy pontba szedett tervünk, amely az elmúlt napok véleményei, tapasztalatai alapján fogalmazódott meg bennünk.
Próbáljunk meg végre tisztán látni!
1. A kiadások racionalizálása
Nyugodjunk bele, annyi jut, amennyi: évente mintegy négy és fél milliárd forint az élvonalbeli csapatokra. A klasszikusan