Tisztességes adózást követelnek

harmincöt százalék adót kellene fizetni, az jó megoldás lehetne. Most ugyanis egyéni vállalkozóként huszonöt százalék az adó, de plusz tíz százalékot elfogadna mindenki, ha cserébe teljes védettséget élvezne.”

Több, lapunknak név nélkül nyilatkozó futballista arról beszélt, nem is tudta, hogy van választási lehetősége, éppenséggel az eddig arculatátvitel címén kapott pénzt munkabérként is megkaphatná – igaz, az csak a fele lenne annak, amit most felvesz. Szerinte azóta, amióta vállalkozói szerződés formájában kapnak prémiumot, teljesen természetes a mostani két különböző szerződési mód.

De lehet-e választani?

A labdarúgó olyan csapatban játszott, amelyben a reklámpénzek elmaradtak, és nem volt kihez fordulnia (esetleg polgári bírósághoz, de az ügy évekig elhúzódhat…): „Csak a remény marad, hogy megkapjuk ezt a pénzt…” – mondta az egyik futballista. „A játékosoknak természetesen van választási lehetőségük, hiszen minden szerződés közös megállapodás alapján köttetik – hangsúlyozta Kutasi Róbert, aREAC klubigazgatója, aki az elmúlt napokban éppen az NS hasábjain fejtette ki gondolatait a téma kapcsán. – A mostani helyzet viszont senkinek sem jó; végre tisztába kell tenni az anyagiakat. Ám szeretnék egy félreértést eloszlatni: fizetési sapkáról egy szóval sem írtam. Az általam felhozott háromszázezer forintos fizetés csupán átlag, nyilván lehet ennél több vagy kevesebb is. Egyetértek Tisza Tiborral, aki azt mondta: a pályakezdőt ne részesítsék sztárjátékoshoz hasonló elbírálásban. Ebben nincs vita, amint csatlakozom Kuttor Attilához is, mert jól látja: a játékosok kiszolgáltatottá váltak. Többek között ezért van szükség összefogásra a teljes magyar futballtársadalomban! A tulajdonosok, klubvezetők, edzők és játékosok üljenek le egymással, s gondolkodjanak el olyan megoldáson, amely egyrészt mindenkinek megfelel, másrészt nyugodt szívvel le lehet tenni az MLSZ asztalára. Így kezdetét veheti a közös lobbi a politikai döntéshozóknál, hogy tisztességes adózási rendszert alakítsanak ki a labdarúgócsapatok és a játékosok számára. A kifizetések legyenek ésszerűek avagy vállalhatók, s persze számon kérhetők. Ez nagyon fontos! A mostani, irracionálisan magas költségeket azonban nem lehet a végtelenségig finanszírozni, a klubok tönkremennek, és labdarúgásunk minden egyes szereplője éhen halhat…”

Megkérdeztünk egy, a kérdésben jártas, ám neve közlésének mellőzését kérő jogászt is (érdekes, szinte senki sem akart névvel nyilatkozni e témában...), aki az arculatátviteli, illetve reklámszerződések kapcsán fiktív megállapodásokat emleget, és a törvény be nem tartását nehezményezi. Felhozzuk: a jelenlegi helyzet jobb a „semminél”, hiszen a pénzügyi nehézségekkel küszködő klubok közterhei nem szöknek az egekbe, a játékosok mégis pénzhez jutnak – és az államkasszába is csörgedezik (valamennyi) bevétel. Csakhogy a jogász szerint az adóhatóság aligha huny szemet efelett az idők végezetéig, s meglehet, magától is kibújik a szög a zsákból, a szponzoráció csökkenése ugyanis rövid távon ellehetetlenítheti az effajta játékosfinanszírozást.

Noha valamiféle megoldást jelentene, ha a futballisták jogosultak lennének az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) választására (ahogy a színészek avagy az újságírók), ezt az alternatívát több, általunk megkérdezett jogász is – finoman fogalmazva… – aggályosnak tartotta.