Kiharcolt tekintély

„Ruhe!” – süvített végig az Universum Box-Promotion edzőtermén Erdei Zsolt hangja. A hangoskodva belépő színes bőrű fiatalember egyből elcsendesedett, ő is tisztában volt vele, ki is kért itt – ha nem is nyugalmat de – csendet. „Működnek a reflexek – jegyezte meg utóbb Balzsay Károly, az első vb-címmérkőzésére készülő nagyközépsúlyú bokszoló. – Tekintélyelvűség van, Madárénál több meg aligha van itt bárkinek is. Tíz címvédés, az tíz címvédés.”

A magyarokkal kapcsolatos kiemelt figyelmet egyébként a saját bőrünkön is érezhettük. A hamburgi klub második számú edzője, Michael Timm

„Még két magyar?! Az összeset fenéken kellene billenteni, mert elviszik az öveinket!” kiáltással fogadott, majd barátságosan hátba veregetett bennünket, míg Balzsay csak az edzés végén merte elárulni, hogy ahova különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül bemerészkedtünk, onnan Fritz Sdunek főedző a német kollégákat már régen kidobta volna.

„Szól Arturnak, aki megy, és szinte a bejáratig visszatoloncolja őket” – árulta el Balzsay, hogy mire is használható a segédedzői feladatok ellátása mellett a WBO egykori könnyűsúlyú bajnoka, Artur Grigorjan.

Egyébként éppen Balzsay volt, aki miatt a kesztyűs edzéseket hozzá hasonlóan hétfőn elkezdő Erdei csendet kért, elvégre bemelegítés közben szerette volna látni, mire megy Karesz az ő régről ismert kesztyűpartnerével, Lolenga Mockkal, az EBU-EU bajnokával. Nos, a látvány alighanem megnyugtatta a WBO 2004 januárja óta regnáló félnehézsúlyú világbajnokát, hiszen Balzsay első sparringoláshoz képest egész jó látványt nyújtott a ringben. És hogy a hangulatára sem lehet panasz, annak bizonyítékául álljon itt egy rövid újságíró–bokszoló párbeszéd is (a szöveghűség kedvéért ezúttal eltekintenénk a magázódástól):

– Az első menet tipikusan balzsays volt. Mintha akkor ébredeztél volna.

– Az Öreg kérte így.

– Akkor most büszke lehetsz magadra, mert betartottad a taktikai utasításokat.

– Büszke is vagyok. Bár ha belegondolok, akkor sem csináltam volna másképp. Azért hadd ne hazudtoljam meg önmagam. Közben Erdei a jelenlévők közül egyedüliként az egész termet kihasználva bemelegített, aztán ő is feltett minden védőeszközt, és belépett a ringbe. Előtte még ecsetelte kicsit leendő ellenfele, Jurij Barasjan harcmodorát („Vigyázni kell a szovjetekkel, nagyon kemények. Ez a srác is úgy eltalálta az én kedvencemet, Hugo Hernán Garayt, hogy talán még most is remeg a feje az argentinnak. Barasjan szerintem kiüthetetlen, arra készülök, hogy tizenkét meneten át szórakoztatjuk egymást” – mondta a terembe videózásról érkező világbajnok), aztán belevágott felkészülése új, fontosabb szakaszába.

„Éhgyomorra” még csak négy menet jutott neki („Karácsony körül lesz az tíz is” – így utóbb, két lihegés között), no meg egy kis ijedség. Az orosz kesztyűpartner ellen több, inkább csak jelzett („Kell az ilyen, hadd tudják meg, mi a rend” – mondta erről Balzsay), mint bevitt nagy ütés után váratlanul összecsuklott. Persze nem ütéstől, attól 2003 márciusa, a José Hilton Santos elleni összecsapása óta nem került padlóra. „Ütöttem, az orosz meg elvitte a könyökömet. A kesztyűzések elején ilyen elő szokott fordulni velem, de semmi gond. Különben is, már nagyon ki voltam éhezve a bunyóra. Legutóbb akkor volt kesztyű a kezemen, amikor Karesszal otthon a Sportarénában bohóckodtunk, komolyan meg április óta nem bunyóztam” – árulta el Erdei.

Félig komolyan az is felvetődött, hogy most is kesztyűzhetnének egymással, hiszen Balzsay fordított alapállású, akárcsak az ellenfélnek rendelt Barasjan, de Sdunek edző másképp döntött. „Régebben mehetett a móka, de néha túl sokat röhögtünk, és akkor az Öreg berakott néhány büntető feladatot is a programba. Most inkább eltekintettünk ettől, van így is éppen elég dolgunk” – jegyezte meg Balzsay.

És persze jutott nekik újabb Sdunek-kínzóeszköz is, a főedző ugyanis kitalálta, a hasizomerősítő gyakorlatokat mostantól egy óriási gumilabdán kell végezniük. Ránézve például Balzsay arcára lehet ennél nagyobb élvezet is az életben… Semleges szemlélőként úgy éreztük, a labda sokkal nagyobb örömet jelentett Erdei tündéri kisfiának, Viktornak, aki a tréning végére megérkezve egyből bemászott a kisebb ringbe, és a cirkálósúlyú kiválósággal, Alekszandr Alekszejevvel a maga módján elkezdett futballozni. Amikor felvetettük Arabellának, Madár feleségének, hogy egy évtized múlva akár a nagyobb szorítóban is gyakorolhatna a csemete, ő halkan csak annyit jegyzett meg:

„Inkább ne! Elég Zsolt miatt aggódnom…”

Vélhetően ő is beérné azzal, amivel mi: ha nem is a fia, de Balzsay örökölje Madár helyét az Universumon belül a viszszavonulása után. Ahogyan a kesztyűpartnereivel már meg is tette.