Loeb az új király

Nemcsak a rali, hanem az improvizáció királya is. Sébastien Loeb pályafutása során számos alkalommal bizonyította, hogy száguldásra született (a hozzá hasonlókra mondják ralis berkekben, ha egy búgócsigára ülne, azzal is gyors lenne...), s most újra mély nyomokat hagyott szurkolóiban.

Nem feltétlenül arra gondolunk, hogy az idén 11 futamgyőzelmet aratva megszerezte ötödik rali-világbajnoki címét (korábban ez sem sikerült még senkinek), hanem arra, hogy újfent bizonyította, nem csak a ralisok közül emelkedik ki. Hibázott, persze, ő is hibázott, de éppen ezzel bizonyította, hogy ember, nem gép, s még a bakik is belefértek: Loeb megnyerte – immár harmadszor pályafutása során – a Bajnokok Tornáját.

A Wembley ugyan nem telt meg teljesen az eseményre, de azért így is volt érdeklődő bőven, senki sem unatkozhatott. A körülbelül egy kilométer hosszú párhuzamos pályát (amelynek megépítéséhez 2200 tonna alapozóanyagot és 1800 tonna aszfaltot használtak fel) úgy alakították ki, hogy érdekes versenyeket lehessen vívni rajta.

Korábban sokan reménykedtek benne, hogy Michael Schumacher végre összecsap Lewis Hamiltonnal, s bár mindketten a stadionban voltak, a párharc nem jött össze, a brit a BBC díjátadó gálájára volt hivatalos, így nem szállt be a küzdelembe, csak bemutatóköröket futott.

Sebaj, nélküle is látványos volt. S meglepő.

Például az, hogy miután Tom Kristensent legyőzte, a hétszeres Formula–1-es világbajnok Michael Schumacher alulmaradt a Nascarból érkező Carl Edwarsszal szemben – a német nem tagadta, nem feküdt neki az elsőkerékhajtású Abarth 500-as. „A tavalyi autók jobban tetszettek” – mondta Schumacher, majd kiment a nézőtérre, hogy megnézze a döntőt. Amelyben az első futam után Loeb vezetett, majd Coulthard – aki az elődöntőben szemből telibe verte a falat, de így is továbbjutott – egyenlített. Következhetett a mindent eldöntő ütközet. Csővázas vasszöcskékkel, ami meghatározta az erőviszonyokat, hiszen ezzel a típussal a francia az első futamban már gyorsabb volt. De Coulthard nem adta fel, s végül minimális különbséggel maradt alul a rekordhalmozó Loebbel szemben.

„Büszke vagyok rá, hogy nyertem, nem volt könnyű” – mondta Loeb, s hátba veregette Coulthardot, aki ezúttal (nyilván a verseny jellege miatt) jól viselte a vereséget.

A Nemzetek Kupáját (amelynek során kéttagú csapatok versenyeztek egymással) egymás után másodszor a németek vihették haza: Michael Schumacher és Sebastian Vettel legyőzte a skandinávokat, Mattias Ekströmöt és Tom Kristensent. A pályán a németek győztek, a dobogón a skandinávok – ők kezelték hatékonyabban a „pezsgősüveg-fegyvereket”: Schumi úszott a gyöngyöző italban, miközben persze fülig ért a szája, s a fotózásnál orvtámadást indított Ekström ellen, nemes egyszerűséggel az overallja hátuljába öntötte pezsgősüvege komplett tartalmát.

Noha presztízsokokból fontos volt a győzelem, azért látszott, hogy ez mégiscsak gála, amelyben az a legjobb, hogy találkozhatnak egymással a világ leggyorsabb emberei – s még ha nem is mindig a száguldás a téma, a közös szenvedély öszszeköti őket.