Magyar Trabant

Hiányzik?Hiányzik?

Hiányzik! – felelte századmásodpercnyi töprengés nélkül Bozsik Péter. – Mégiscsak ebben nőttem fel, negyvenöt éves koromig abban a csodálatos világban éltem, amit futballnak hívnak. Igaz viszont az is, hogy olykorolykor betekintést nyerek abba, mi történik idehaza labdarúgás címszó alatt, és ilyenkor rájövök: foci nélkül is el lehet lenni.

Edzőnek vagy üzletembernek tartja magát?

Elsősorban edzőnek. Mondom, az életemet végigkíséri, illetve -kísérte a futball. Édesapám, a gombfoci, a grund, az iskolai foci, a serdülőcsapat, aztán az ifjúsági, a Pénzügyőrnél töltött húsz esztendő, a Vasas, a Zalaegerszeg – csodálatos emlékek.

Miért nem tér vissza?

A nyáron lett volna rá módom. Az egyik vidéki klub tulajdonosa keresett. Amikor tárgyaltunk, közöltem a négy pontban összefoglalható feltételeimet: legalább négyéves szerződés; nemcsak a segítőimet, az utánpótlásszakág vezetőjét és a tartalékegyüttes edzőjét is én választom meg; szükségem van továbbá két játékosmegfigyelőre, egyikük a hazai, másikuk a külföldi vonalért felel; a reggelit és az ebédet közösen költse el a társaság. A reakció az volt, hogy ez mind szép és jó, ám az étkezés túl sokba kerülne…

Csak azt ne mondja, hogy csodálkozott ezen.

Tudomásul vettem, hogy ez van. A legnagyobb probléma az, hogy a magyar futballban olykor a legalapvetőbb dolgokra sincs pénz. De miért lenne? Kapásból tudnék sorolni ötven dolgot, ami fontosabb a focinál, csakhogy ebben az országban arra sincs pénz. Állítom, a futball a társadalom hű tükörképe. Gyakran faggatnak arról, mi a baj a labdarúgásunkkal, na, ilyenkor mindig kiakadok. Aztán megnyugszom, és visszakérdezek: mi a gond a magyar úthálózattal, a közlekedéssel, az egészségüggyel, az oktatással és így tovább… Amikor Magyarországon háromszor annyiból építenek autópályát, mint a szomszédos Horvátországban, akkor ne az legyen a legégetőbb probléma, hogy miért éppen a futballunk olyan, amilyen. Itt jegyzem meg, bár divat a szakma nyakába varrni a kudarcokat, azért, hogy az évtizedek óta tartó kitartó rombolással idáig süllyedtünk, a legkevésbé az edzők a felelősek.

Hogy védi a mundér becsületét, érthető, azonban a különböző hazai képzések nem ontják a Fergusonokat.

Elismerem, lehetne erősebb is a szakma, ám a trénerek felelőssége szerintem nem több húsz százaléknál.

A maradék nyolcvan hányfelé oszlik?

Kétfelé: hetven százalékban a vezetők, a klubtulajdonosok a hibásak, tízben a körítés.

És a játékosok?

Ők olyanok, mint a családban a gyerekek. Annyit tesznek, amennyit a szülők, vagyis a vezetők, valamint az edzők megengednek nekik. Más kérdés, hogy ha a szülők között nincs összhang, azt a gyerek kihasználja…

Térjünk vissza a klubvezérek hetven százalékához.

Alapvető gond, hogy többségük nem ért a futballhoz, ebből következően nem tud helyesen dönteni. Amúgy pedig mi lenne a dolguk? Az, hogy a biztos hátteret megteremtsék, az, hogy megfelelő koncepció mellett, tudatosan irányítsák az egyesületet, és az is, hogy a Magyar Labdarúgószövetségnél, esetleg az államnál lobbizzanak a futball érdekében. Ehelyett mi van? Néhány kivételtől eltekintve szinte mindenütt a túlélés az egyetlen cél. Egyesek verik a mellüket, hogy ők kétszázmilliót áldoznak a klubjukra – Romániában ennyiért vesznekegy játékost… De mondjak ennél szomorúbbat?

Ha már így belelendült…

Az MLSZ elnökségében húsz éve nem kap helyet a szakma. Illetve: Mezey György valamikor elnökségi tag volt, de az edzők érdekeit nem igazán tudta képviselni. Könyörgök, a tulajdonosoknak nem az elnökségben, hanem a Ligában lenne a helyük! Küzdjenek ott azért, hogy a televízió többet fizessen a kluboknak, hogy a Szerencsejáték Zrt. támogassa a magyar futballt, hogy a multinacionális cégek, ha már adókedvezményt kapnak, szintúgy adjanak valami kis pénzt. Oké, rendben, Magyarországon élünk, de azért csak megkérdezném a leggazdagabb honfitársainkat: miért nem szállnak be a fociba? Még egy valamirevaló maffiózót sem tudunk felmutatni. Bevallom, olykor az az érzésem, nálunk azért kezelik mostohagyerekként a futballt, mert egyeseknek nem biztos hogy jó, ha egy meccsen harmincezren összejönnek, és a lefújás után egyfelé indulnak…

Visszatérve a trénerek nélküli elnökségre: a szövetség vezetője, Kisteleki István korábban edzősködött is.

Igen… Maradjunk annyiban, hogy napjaink válogatottját nyolcvan százalékban azok alkotják, akik nálam is szóhoz jutottak. Félreértés ne essék, a máltai fiaskót követően meg lehetett válni Bozsik Pétertől, de az Erwin Koeman érkezése előtti másfél év egyszerűen kárba veszett. Mert az az erkölcstelen és elvtelen fiatalítás, ami akkor zajlott, semmire sem volt jó. Miként az sem, hogy Dárdai Pál és Torghelle Sándor hatalmi szóra nem lehetett válogatott. Meglehet, ha nem esik ki ez a másfél év, akkor a dánok ellen nem nulla nulla a vége, hanem egy nulla, Svédországban pedig nem kap ki, hanem döntetlenre végez a csapat, és akkor most tényleg lenne valós esély a továbbjutásra.

Miért, így nincs?

Tartok tőle, hogy nincs. Fantasztikus PR-munka ellenben van. Minden szinten. Aki idegen nyelvet beszél, az a jó szakember… Jámbor László befutott Hollandiából, és máris megmondta a frankót:

fűteni kellene a magyar pályákat. Mintha ezt nem tudtuk volna eddig… Csakhogy a külföldről érkezettekre jobban odafigyelnek, hiába hajtogatják ugyanazt, amit mi. A szépen csengő nyilatkozatokkal sok mindent el lehet adni. Amikor olvastam, Bobby Davison amiatt kesereg, hogy a Fradiban egy hete késnek a fizetések, majdnem kiesett a kezemből a Sport. Dolgozna egyszer ott, ahol hónapokig nem fizetnek. 2002-ben aranyérmes lettem a Zalaegerszeggel, 2003-ban már távoznom kellett. Egy év alatt rossz edző vált volna belőlem? Ugyan már! Csak amíg az előző szezonban napra pontosan utaltak, a bajnoki cím megszerzését követően már jöttek a csúszások. S motiváld azt a labdarúgót, aki nem kapja meg a bérét. Az egyiket megbüntettem százezer forintra, mire így reagált: vonjátok le a tartozásból… Akkor döbbentem rá, nem a játékos a hibás. Többek között ezért nem hatottak meg a diósgyőri klubvezető, Dlusztus Imre minapi szavai, aki zokon vette, hogy a labdarúgók az igen nagy téttel bíró Ligakupa-meccsre fél órával később futottak ki, mert hónapok óta hiába várnak a jussukra. Istenem, ha egyszer, csak egyetlenegyszer megérném, hogy valamelyik elöljáró feláll, és felteszi a kezét: bocsánat, nem tudtam tartani a megállapodásban rögzítetteket, én vagyok a felelős.

Erős a gyanúm, hétfőn nem sok klubvezető keresi meg szerződési ajánlattal.

Azzal nem is akarok együtt dolgozni, aki ezeken megsértődik. Értsük már meg végre: ha csak Trabantra telik, ne álmodozzunk Mercedesről, viszont ha csajozni akarunk a kocsival, vegyük tudomásul, a dögös lányok a Mercibe ülnek be…