Kívülről is sokat tud segíteni

Jelen állás szerint Lőw Zsolt nem a pályán, hanem a kispadon kezd: noha a csütörtök délutáni edzést követően Ralf Rangnick edző a Münchenbe utazó keretbe jelölte, azon maga a védő is csodálkozna, ha a Bayern elleni csúcsderbin már az első perctől bizalmat kapna.

Az izgalom vagy a félsz a nagyobb úr az öltözőben?

Izgulni nincs okunk, félni pedig nincs kitől – felelte Lőw Zsolt. – Ellenben van olyan érzésünk, hogy a bajorok tartanak tőlünk. Menedzserük, Uli Hoeness az elmúlt napokban mást sem tett, csak nyilatkozott jobbra-balra, és gyakorlatilag minden állásból tüzelt ránk. Hoeness úr dühe persze érthető: amíg éveken át a Bayernnel foglalkozott mindenki, az elmúlt hónapokban a Hoffeinhemmel voltak tele az újságok, és nyilván az is piszkálta a csőrét, hogy bár nagyon akarták, Sejad Salihovicot nem tudták elhappolni tőlünk.

Egy vendégsiker még jobban kiborítaná…

Szívesen megnézném az arcát a győzelmünk után. Egyébként van is esélyünk a három pont megszerzésére, hiszen amint azt a tabella mutatja, cseppet sem vagyunk rosszabbak, mint a München. Minden azon múlik, fiatal csapatunk hogyan viseli el a várható nagy nyomást.

Ilyenkor jó a huszonkilenc éves „veterán” a háznál.

Szerencsére részt vettem már néhány nagy csatában, így akit érdekel, annak mesélhetek arról, milyen a Bayern ellen futballozni. Ha az idén nem is játszat annyit, edzőnk a pályán kívül fontos szerepet szán nekem: amiben csak tudom, segítem az ifjoncokat. Igaz, nem biztos, hogy ez az állapot sokáig tart, mert már jeleztem a vezérkarnak: a télen szeretnék távozni. Bár odavagyok ezért a klubért, hiszen a harmadosztályból indulva jutottunk el idáig, úgy érzem, eljött a váltás ideje. A téli szünetig két meccsünk van, remélem, legalább az egyiken lehetőséget kapok – még úgy is, hogy négy napja kiderült, két hete, a Köln elleni bajnokin eltört a bordám. Öt-hat hetet kellene kihagynom, ám inkább összeszorítom a fogam, bekapkodom a gyógyszereimet, és megyek edzésre…