Ahol most a nincs az úr

A „családi ezüst” kiárusításával, azaz piacképes labdarúgóinak (többek között Köteles László, Djordje Kamber, valamint Szrdjan Sztanics) értékesítésével orvosolná – rövid távon… – anyagi gondjait a DVTK. A diósgyőri kassza nem most ürült ki; Dlusztus Imre, a piros-fehérek ügyvezetője korábban is elismerte: a tulajdonos Szeviép cég „felélte” már az esztendőre elkülönített, futballra szánt büdzséjét. A játékosok szombaton, a Bőcs elleni Ligakupa-mérkőzés előtt (5–0) félórás munkabeszüntetést tartottak, hogy jelezzék türelmetlenségüket elmaradozó pénzeik miatt. Pedig a vezetőedző, Sisa Tibor októberi kinevezésekor még úgy tűnt, Diósgyőrben csak az élet napos oldalát ismerik…

„Idejövetelem előtt a vezetők szép képet festettek a klub helyzetéről – emlékezett vissza a szakember. – Amikor leültünk tárgyalni, szóba került az egyesület fennállásának századik évfordulója, az UEFA-kupa-indulás, sőt a stadionépítés is. Két nap alatt döntöttem. Senkire sem haragszom, vagy ha mégis, akkor csakis magamra, amiért nem tájékozódtam eléggé. Az Újpest elleni mérkőzésünk után kiderült: súlyos problémákkal küszködik a csapat. Bevallom: nem erre számítottam.”

A klub mintegy húszmillió forinttal tartozik a játékosoknak, akik, bár ígéretet kaptak a kifizetésre, figyelmeztető sztrájkkal jelezték: elfogyott a türelmük.

„Nem tudok haragudni a labdarúgókra – szögezte le Sisa Tibor. – A játékosok partnerek voltak, vállvetve küzdöttünk a nehézségek közepette. Ilyen körülmények között a csapat szereplése a csoda kategóriájába sorolható, a nézők pedig minden várakozásomat felülmúlták. Furcsa, de edzőként a sztrájk során is úgy éreztem, tán még örülnöm kellene, hogy ilyen egységes csapatom van. Ezt jelzi, amikor a mérkőzés lejátszása mellett döntöttek a játékosok, nem akadtak fanyalgók. Az általam már korábban kijelölt kezdő futott ki a gyepre a Bőcs ellen.”

Ami viszont a jövőt illeti: a „családi ezüst” pénzzé tételével lassan nem lesz Diósgyőrben miből, illetve mivel enni…

Sőt Sisa Tibor a kulcsjátékosok értékesítésével olyan helyzetbe kerülhet, hogy jóformán már nem is lesz miből főznie a tavasszal.

„Biztos, hogy ilyen anyagi helyzetben aligha lehet előrelépést várni – érvelt a vezetőedző.

– Rendületlenül hiszek helyzetünk kedvező alakulásában, ám a szombati, utolsó mecscsünk után leülök a vezetőkkel. Persze nem tudhatom, hogy előtte a játékosok újabb sztrájkra készülnek-e. De mostanra kialakult bennem a teljes kép a klubról. Volt időm megismerni a körülményeket. Félreértés ne essék, nem követelőzöm. Csak az ember tudni szeretné, van-e tovább. Szeretném, ha lenne, hiszen örülök, hogy itt dolgozhatom. Egyszerű embernek tartom magam, tudomásul vettem, hogy az életben mindenért keményen meg kell dolgozni. És ismerem azt a szót is, hogy »nincs«!”