A hivatalos szólamok ellenére az Anschluss nem jelentette a másikra hagyományosan némi megvetéssel néző német és osztrák nép nagy egymásra találását – a futballban sem. Felső utasítás szerint Sepp Herberger szövetségi kapitánynak mindig úgy kellett kiállítani az egyesített Németország válogatottját, hogy abban hat német és öt osztrák szerepeljen. A csapaton belüli ellentétek azonban az első pillanattól megmutatkoztak, visszaemlékezések szerint sokszor a társaság osztrák része az öltöző egyik, a német a másik felében készült. A belső villongások egészségesebb változata az volt, amikor a technikásabb osztrákok labdazsonglőrködési versenyre hívták „germán testvérbarátaikat”, ám akadtak feszültebb összetűzések is; az előzmények után pedig aligha kell magyarázni a válogatott gyenge teljesítményét az 1938as világbajnokságon, amelyen rögtön az első, Svájc elleni párharcban elvérzett. A közös nevező szakmai vonalon is hiányzott, hiszen a németek taktikailag inkább az angol erőfutballt, míg a harmincas évek rettegett Ausztriája, a Wunderteam friss emlékéből építkező osztrákok a passzolós skót iskolát követték.
