Noha a szombat esti előadás előtt sokan Julio Cruzt várták főszereplőnek, a meccs során Zlatan Ibrahimovic állt a rivaldafényben. Pedig azzal, hogy az argentin támadót az Internazionale kezdőcsapatába nevezte José Mourinho vezetőedző, olyat tett, amit a 2008–2009-es idényben korábban egyszer sem. A burkolt és burkolatlan bírálatok alapján ugyan könnyen beláthatjuk, a játékos nem tartozik a portugál szakvezető kedvencei közé, az elmúlt hetekben mutatott alázatos hozzáállása és sorsdöntő góljai (lásd az Anorthoszisz vagy az Udinese elleni mérkőzést) előtérbe tolták. A fenti információból logikusan következik, hogy a Palermo elleni bajnokin az edző bizalmát élvező Ibrahimovic, Cruz csatárkettős első alkalommal szerepelt az első perctől a gárdában.
Sokáig nem látszott viszont, hogy Cruz megszakadna a bizonyítási vágytól, az első félidőben igazán emlékezetes megmozdulása nem is akadt. Nem úgy ékpárjának, Ibrahimovicnak, aki a szünet előtt az Inter legveszélyesebb helyzetét jegyezte, amikor tíz méterről tesztelte Alberto Fontana reflexeit. A palermói kapus ekkor még kiállta a próbát, a 47. percben azonban megbukott az újabb vizsgán: a svéd támadó a jobb oldalról, mintegy húsz-huszonöt méterről a levegőben követhetetlenül cikázó lövést küldött a jobb sarokba. Ekkor kevesen gondolták volna, hogy negyedóra múlva ennél is látványosabb gólt lő Ibrahimovic, pedig ez történt: a 62. percben a milánóiaknak megítélt húszméteres szabadrúgást félelmetes, 124 kilométer per órás sebességgel bombázta a léc alá, kialakítva a 2–0-s végeredményt.