Dárdai Pál: mint Bud Spencer Pesten

Hogy milyen érzés a Hertha BSC színeiben 250 Bundesligamérkőzést játszani?

„Fárasztó! Korábban csak a másnap reggel volt kínokkal teli, de most még kedden is alig tudtam lejönni a lépcsőn… – felelte Dárdai Pál, aki a múlt vasárnapi, Hoffenheim elleni bajnokin duplán örülhetett: egyrészt a listavezető 1–0-s legyőzésének, másrészt a jubilálásnak. – Az elmúlt napokban állandóan csörgött a telefonom, elsősorban azért, mert nem hagytak békén az újságírók. A viccet félretéve: büszke és boldog vagyok, hogy idáig jutottam, de most már úgy vagyok vele, ideje véget vetni az ünneplésnek, hiszen a hét végén következik az újabb meccs. Tartok is tőle, mert általában az össznépi hurráhangulat idején szokott beütni a krach.”

Az össznépi hurráhangulat amúgy tökéletes megfogalmazás: a bajnokin 58 862-en éljenezték a magyar légióst, rá egy nappal pedig az egyesület taggyűlésének résztvevői köszöntötték úgy, ahogy a legnagyobbakat szokták: „A Hertha menedzsere, Dieter Hoeness előbb kedves szavakkal méltatott, majd amikor átnyújtott nekem egy háromliteres bort, a jelenlévők – nem túlzok – öt percig felállva tapsoltak. Én meg néztem körbe, hogy melyik híres színész bukkant fel a teremben… Komolyan mondom, ilyesmit legutóbb akkor tapasztaltam, amikor Bud Spencer Budapestre látogatott.”

Egy aktuálisabb vizit: szombaton a Hamburg lesz a Hertha vendége. Rangadónak is minősíthető az összecsapás, ugyanis az ötödik helyezett fogadja a negyediket.

„Nagyon fontos lenne, hogy megint három pontot szerezzünk – jelentette ki Dárdai Pál.

– Eddigi szereplésünket nem érheti kritika, a berliniek szépen lassan vissza is térnek a lelátóra. Legutóbb csaknem hatvanezren voltak kint, remélem, most is összejönnek anynyian. A Hoffenheim elleni mérkőzésen remekül szórakozhattak a drukkereink, szerintem nincs okuk rá, hogy szombaton otthon maradjanak.”

Szerdán már Belfastban léphet pályára az 54-szeres válogatott középpályás, igaz, nem a Hertha, hanem a nemzeti együttes tagjaként. A legtöbben ilyenkor már a hátuk közepére kívánják a felkészülési találkozókat, ehhez képest Dárdai Pál már alig várja a hétfői utazást.

„Állítom, amióta a válogatottban játszom, még sosem volt ilyen jó a közösség, mint most – fogalmazott a címeres mezt először tíz éve magára öltő fedezet. – Erwin Koeman nemcsak edzőként, emberként is kizárólag pozitív benyomást tett rám, ráadásul eddigi eredményeinkre sem lehet panasz. Csak azt sajnálom, hogy Buzsáky Ákos megsérült. Kiváló, egyben csupa szív játékost ismertem meg benne, aki nagy hasznára lehet a válogatottnak. Megjegyzem, nem féltem őt, a mentalitását látva biztos vagyok benne, hamar talpra áll. A saját példám mondatja velem: küzdeni akarással sok mindent el lehet érni.”