Elfogyott a Kecskemét

Egyvalamiben mindenki egyet értett: a játék helyett ezúttal a küzdelem dominált.

A sajtótájékoztatón üldögélve a két edző egymást méltatta, Tomiszlav Szivics és Garami József felválta dicsérte az ellenfél taktikáját, ebből is pontosan látszott, bizony nem találtak egymáson fogást a csapatok.

Ezen a véleményen volt az öltözőből az elsők között a busz felé induló Végh Zoltán is. A rutinos kapus önkritikusan elismerte: látott, azaz játszott már ennél izgalmasabb mérkőzést is.

„Az iramra nem lehetett panasz, de a színvonal valóban nem volt magas – mondta Végh Zoltán. – Nem vagyok elkeseredve, erre a játékra készültünk, tudtuk, hogy a kecskemétiek harcosan védekeznek, és abból gyorsan támadásba lendülnek. A sok szabálytalanság miatt ugyan kevésbé volt szép a játék, de értékes pontot szereztünk.”

Amikor felvetettük az MTK kapusának, hogy a kilencven perc alatt ennek ellenére 21 kapura lövést számoltunk össze, Végh Zoltán csodálkozva nézett fel.

„Ez tényleg meglepő – folytatta a kapus. – Nem gondoltam volna. Ugyan az első félidőben volt néhány védenivalóm, a találkozó döntő részében csupán koncentrálnom kellett a kapuban, és együtt élnem a játékkal. Egyvalami hiányzott ezen a mérkőzésen: a gól. Ha az hiányzik, akkor hiába jó iramú a találkozó, a nézők fanyalognak, és azt mondják: rossz meccs volt.”

Nézzük, mi is történt a kecskeméti kilencven perc alatt.

Az első félidőn gyorsan átszaladhatunk, ugyan akadt 11 kapura lövés, az unalom így is tapintható, pontosabban hallható volt: az egyik szurkoló akkorát ásított a lelátón, hogy a körülötte ülők gyorsan összerántották magukat, nehogy bekapja a fejüket.

Látva a vergődést, az első félidő közepe táján Tomiszlav Szivics heves kézmozdulattal szerkezeti váltást rendelt el a KTE támadóalakzatában: az addig a középpálya jobb oldaláról induló Csordás Csaba fellépett csatárnak, helyére pedig az addig elöl játszó Francis Litsingi húzódott vissza. A szerb vezetőedző húzása bejött: Csordás Csaba nyolc percen belül kétszer is helyzetbe került, de mint tudjuk, ezen a szombaton az összes helyzet kimaradt…

A 69. perctől aztán emberhátrányba került a Kecskemét (Vladan Csukics érthetetlen módon hátulról beleszállt Kecskés Tamásba…), de az újonc minden erejét összeszedve küzdött az értékes egy pontért.

Az utolsó húsz percben már szembetűnő volt: a hazai játékosok minden erejükkel elkészültek. A találkozót követően nem véletlenül panaszkodott Tomiszlav Szivics: labdarúgói szépen, lassan elfogytak az ősz folyamán.

„Az utóbbi egy hónapban mindössze tizenöt játékosom maradt, nekik kellett lejátszaniuk tizenöt mérkőzést, és ennyi talán még a Manchester United labdarúgóinak is sok lenne…”

Hiába a gyengébb teljesítmény, hiába nem volt egyetlen gól sem ezen a szombaton, a lefújást követően mégis felállva tapsolt a közönség.

A nézők számára a legnagyobb öröm, hogy az újonc Kecskemét 13 fordulót követően eljutott oda, hogy esélyesként fogadta a bajnok MTK-t.