Egy igazi pszichológus

A menesztett Juande Ra mosszal nyolc forduló alatt csak két pontot szedett össze a londoni együttes, amely a Portsmouth korábbi menedzserével három meccsen már hét pontot szerzett. A sorozat a Bolton legyőzésével (2–0) kezdődött, majd az Arsenal otthonában kiharcolt döntetlennel(4–4) folytatódott, és egyelőre a Liverpool „skalpjának” begyűjtésével (2–1) zárult. Mielőtt belemennénk, mi változott a Spurs háza táján, nézzük végig Redknapp szemüvegén keresztül az elmúlt három találkozót.

„A Bolton elleni meccs számunkra létfontosságú volt, tipikusan az a találkozó, amelyet meg kellett nyernünk, különben még nehezebb helyzetbe kerülünk – elmélkedett a 61 éves szakember. – Az Arsenal otthonában elért döntetlen fordulópontot jelentett. Mindenki magabiztosan futballozott, és minden gólunknál úgy éreztem, mintha kupát nyertünk volna. A Liverpool ellen már három perc elteltével hátrányba kerültünk, és akkor arra gondoltam, bajban vagyunk, mivel a »vörösök« ellen szinte lehetetlen fordítani, de a szünetben kis hitet adtam a fiúknak, ami elegendőnek bizonyult.”

Ha már a hit és a magabiztosság felvetődött, sokak szerint az igazi régi vágású menedzsernek tartott Redknappnek nem a szakmai hozzáértés a legerősebb oldala, hanem az, hogy remek pszichológus, érzelmes ember, aki felkelti a játékosok érdeklődését, és képes megfelelően motiválni őket. (Ez főleg az Arsenal és az akkor még listavezető Liverpool ellen tökéletesen érződött is a csapaton.)

„Mindennap igyekszem az ő fejükkel is gondolkozni. Próbálok részese lenni a közösségnek, folyton beszélgetek velük, bátorítom őket. Számtalanszor elmondtam, hogy szerintem az életben a magabiztosság a legfontosabb, az emberek sokkal jobban értékelik, ha azt sulykolod beléjük, mire képesek, mint azt, hogy mire nem” – foglalta össze szakmai hitvallását az edző.

Persze mindez csak pusztába kiáltott szó lenne, ha nem jönnének az eredmények, illetve a játékosok sem éreznék az új menedzser jótékony hatását. Roman Pavljucsenko például azt emelte ki, hogy teljesen más atmoszféra uralkodik az öltözőben, a futballisták többet viccelődnek egymással és edzőjükkel, akit néha azzal ugratnak, úgy néz ki, mintha egy pubból esett volna be az edzésekre.

„Juande Ramos alatt nem beszélhettünk csapatmorálról, míg Harry mindenkivel barátságos, és kellő tisztelettel közelít hozzánk. Elhitette velünk, hogy jó játékosok vagyunk, és nem a minket megillető helyen állunk a tabellán” – folytatta a dicséretek sorát Darren Bent. Még jobban leegyszerűsítve: Redknapp általában csak anynyit mond „fiainak”, hogy menjenek ki a pályára, és tegyék azt, amihez a legjobban értenek.

Egyszerűen hangzik…