Emelésben volt sikeres a Loki

mondta Herczeg András, a DVSC klubmenedzsere, amikor arról faggattuk, a házigazda gondjai mennyire növelik csapata esélyeit. – Jobban örültem volna, ha a címvédő komplett csapattal áll fel, mert az maximális koncentrációra készteti együttesemet.”

A szakember tehát attól tartott, játékosai lebecsülik a tartalékos kék-fehéreket.

Az első félidőben nem lehetett észrevenni, milyen kínokkal küzd a házigazda. Az MTK szervezetten védekezett, és ha csak tehette, kontratámadást próbált vezetni. A Debrecen nem tudott mit kezdeni nagyobb tapasztalatával.

Mivel kevés volt a váratlan, kreatív húzás, a nyitó kérdésre már a szünetig választ kaptunk. Kanta József és Sándor Tamás nagyjából egyformán hiányzik – a semleges futballkedvelőknek legalábbis mindenképpen.

A mérkőzés a második félidőre sem lett jobb. Sok volt az átadási hiba, a pontatlan passz, időnként nem értették meg egymást a játékosok. Ez csak azért elgondolkodtató, mert a vendégcsapat egyértelműen a bajnoki cím egyik legfőbb esélyese, míg a hazaiak kulturált, pontos futballjukról voltak ismertek. Az erőviszonyokat talán jellemzi, hogy míg Garami József a fiatal Lencse László beküldésétől remélt pluszt, Herczeg András Igor Bogdanovics, Czvitkovics Péter, Dudu és Dombi Tibor közül választhatott.

A 65. percben végre kaptak némi futballt a nézők: egy szép kombináció végén Zsidai László került kihagyhatatlannak tűnő helyzetbe, ám nem tudott élni a kínálkozó lehetőséggel.

Utóbb kiderült, nagy árat kell fizetnie az MTK-nak a kihagyott helyzetért. A hajrában ugyanis a feltűnően bizonytalan Bajúsz Endre hatalmas bakija nyomán – a védő a saját tizenhatosán belül felpörgette a labdát, kihagyhatatlan helyzetet teremtve ezzel Kiss Zoltánnak – a Debrecen a semmiből szerzett gólt.

Így történt tehát, hogy a rangadónak minősülő mérkőzést egy ügyetlen védői megmozdulás döntött el, s hogy a magyar futball egyik legjobbnak hitt mecscse nem a parádés csatárteljesítményekről maradt emlékezetes...