Habár a mérkőzés után az ETO mesteredzője, Egervári Sándor azt mondta, a vereség ellenére sem marasztalja el játékosait, azaz a Nyíregyháza elleni 0–1 után sem kell leszegett fejjel közlekedniük a városban, azért érdemes volt a meccsel kapcsolatban meghallgatni más szakember véleményét is.
A mérkőzést a lelátóról nézte végig a korábbi olimpiai bajnok labdarúgó, később remek és sikeres FIFA-bíró, Palotai Károly, akinek a kritikájára odafigyelnek az emberek. Ő éppenséggel arról (is) beszélt, hogy szerény képességű játékosok produkcióját látta, s hogy bizony a futballban nehéz magyarázatot adni arra – még akkor is, ha hébe-hóba vannak is ilyen meccsek… –, hogy a támadók kihagyják a helyzeteket, a védők pedig óriásit hibáznak.
A két nyilatkozat tűz és víz, legalábbis abból a szempontból, hogy mennyire más a hozzáállása a futballhoz két elismert szakembernek. Az edzőé – merthogy az övé ilyen szakma – inkább konfliktuskerülő, a meccset szakmaibb szemmel néző korábbi játékosé érthetően kritikusabb.
Miután az elmúlt bajnokság bronzérmeséről, ebbéli minőségében pedig a magyar futball egyik reprezentáns együtteséről van szó, a kritikusabb megjegyzésnek lehet szilárdabb alapja. Furcsa is, hogy a nyáron még a VfB Stuttgart ellen UEFA-kupa-selejtezőt játszó ETO-nál nem találják a magyarázatát a jelenlegi szerény tizedik helyezésnek, a gyatra helyzetkihasználásnak (magyar szinten a zöld-fehéreknél kivételesen jó képességű támadókat küldhet az edző pályára) s annak, hogy Győrben a jelek szerint még mindig úgymond alapfeladatokkal küzd a szakmai stáb, jelesül, a játékosokban tudatosítani kell: a modern futballban tucatnyi helyzetet nem szabad kihagyni. A mentális felkészítés – gondolnánk – nem abból áll, hogy egy-egy meccs előtt a labdarúgó koncentrálóképességét fokozza a kispadon ülő szakvezető; ha egy profi játékos ennek nem tud megfelelni, úgy igenis ő gondolkodjon el a produkcióján, és legyen benne annyi kurázsi, hogy néhány napig lehajtott fejjel járkál az utcán – hiszen vereségért csak egész extra esetben jár vállveregetés.
Márpedig a Nyíregyháza elleni kudarc nem tartozik ebbe a kategóriába.
Azonban a történetünket itt fordíthatjuk meg, s mondhatjuk, lám, a pozitív példa, amit Aco Sztojkov tett, hiszen ő azt az egyetlen helyzetet váltotta gólra, amiért a Spartacus az országot átutazta a szombat esti kilencven percért. S ha már a koncentrálóképesség szóba került a meccs kapcsán, hozzátehetjük: a nyíregyháziaknak nem lehetett könnyű ez a mérkőzés, hiszen a vendégdrukkerek egy csoportja a szünet után magához hívatta a csapatkapitányt, Zabos Attilát és Révész Attila klubmenedzsert, kérve, hogy a dunaszerdahelyi eseményekre tekintettel (Szlovákiában a DAC–Slovan meccsen magyar nézőket vertek meg) vonuljon le a pályáról a csapat. A Nyíregyháza azonban maradt, s teljesítette, ami egy futballcsapat kötelessége: függetlenül minden külső körülménytől (papíron erősebb ellenfél, lelki tényezők) a győzelemért hajtott. Nem is volt véletlen, hogy a lefújás után senki sem magyarázta a Nyíregyháza sikerét – a látottak alapján ez volt a természetes…