Ifjabb Tóth János pontot szerzett
Hegyi falvakon száguldottak át, hatalmas sziklák között, szűk utakon kapaszkodtak fel 1600 méteres magasságba (amelyen az embernek már lépten-nyomon bedugul a füle), majd ugyanez lefelé, szédítően mély szakadékok peremén kanyarogva, s közben időnként akkorát ugratva, hogy a leérkezésnél szikrát vetett az autó az aszfalton.
Egy szó, mint száz, izgalmakban nem volt hiány a kisvilágbajnokságnak is nevezett IRCsorozat svájci versenyén. Arról pedig két párosunk gondoskodott, hogy nekünk, magyaroknak is legyen miért, kiért izgulni. Ifjabb Tóth János és Tagai Róbert (Peugeot 207 S2000) zsinórban a második futamon szerzett pontot – legutóbb, Csehországban hármat, most egyet. Ha a rajt előtt felajánlják, a hétszeres abszolút bajnok alighanem szó nélkül elfogadja. Ugyanis még nem járt itt, a pályák teljesen ismeretlenek voltak számára.
„Mindig nehéz új helyszínen versenyezni, hiszen meg kell szokni az aszfalt minőségét, a pályák ritmusát, s ezek a szakaszok semmiben sem hasonlítanak az otthoniakra – mondta a Peugeot-pilóta. – Jó hír, hogy a második körre mindig sikerült javulnunk, s ha jövőre el tudunk jönni, még könnyebb lesz. A nyolcadik hely mindenképp jónak számít, főleg hogy az első hatban csak gyári hátszelű pilóták vannak, mi legfeljebb a helyiekkel vehettük fel a versenyt. A záró napon már az előttünk és a mögöttünk lévő is messze volt, úgyhogy próbáltunk ésszel autózni. Persze csak annyira, hogy ne essünk ki a ritmusból…”
Bútor Róbert és Tóth Imre (Suzuki Swift) első nemzetközi kategóriagyőzelmét ünnepelte – s ez nagyon nagy siker. A páros megnyerte a Szuper1600-as küzdelmeket és az A-csoportban is a leggyorsabb volt – ami egyáltalán nem lepte meg azokat, akik látták, milyen tempóban vezeti Bútor az autóját. Az egyik helyi pilóta ugyan szentül elhatározta, hogy a záró napon utoléri őt, ám ennek az lett a vége, hogy rögtön a reggeli első szakaszon felborult, és kiszállt a versenyből. Ettől kezdve pedig már Bútoréknak csak arra kellett figyelni, hogy tartsák a vezető pozíciójukat.
„Az első szakaszt még elóvatoskodtam, mert emlékeztem, hogy tavaly sokan felborultak itt, utána azonban nyomtam neki, ami a csövön kifért – mondta Bútor. – Boldog vagyok, mert megvan az első IRC-futamon aratott kategóriagyőzelem, s a csapat is összeérett az idény végére – valójában közös a siker. Ennél jobb idényzárást elképzelni sem tudnék.”
Miközben a maroknyi magyar szurkolótábor a fent említett két párosra figyelt, az élmezőnyben is történt egy s más: a korábbi vb-menő Freddy Loix egész nap késhegyre menő csatát vívott csapattársával, Nicolas Vouillozzal, s az utolsó szakaszon elhalászta az orra elől a győzelmet – a küzdelem szorosságát jellemzi, hogy három nap után 4.5 másodperc volt a különbség kettejük között. Vouilloz azonban nem búslakodott sokáig: az IRCbajnoki cím bőven kárpótolta az elveszített futamelsőségért.
