A számtalan ziccer dacára csak két gól

„Emelj fel, tegyél le – eressz vissza a földre...” – valahogy így hangzik szabad magyar fordításban a dalszöveg, amely a mérkőzés előtt harsogott a Budai II-stadionban. Az utolsó strófák egyikét már Erwin Koeman, a magyar válogatott szövetségi kapitánya is hallhatta, hiszen nemcsak elfogadta a REAC vezetőedzője, Aczél Zoltán baráti meghívását, hanem eleget is tett neki.

Lehet, a holland kapitány jobban járt volna, ha még a nyáron jön látogatóba, hisz a Zalaegerszeg elleni mérkőzés előtt (2–3) még minden mennyei volt Rákospalotán („Emelj fel...”). Azóta azonban kieső helyre zuhant a csapat („tegyél le...”), mostanra pedig már a sárga-kékek helyzete maga a pokol („eressz vissza a földre...”). Furcsa, de a lelátón helyet foglaló Erwin Koeman az ősszel a válogatott élén sokkal kevesebb mérkőzésből is több győzelmet számlál tétmérkőzésen (öszszesen kettőt), mint kollégája és jobbkeze, Aczél Zoltán, aki ebben a szezonban 11 forduló alatt még csak egyetlenegyszer győzött csapatával.

Most, a kapitány szeme láttára lehetett volna javítani, csakhogy...

„...Nem hiszem, hogy pluszmotivációt jelent a kapitány érkezése – szögezte le rögtön amérkőzés előtt a hazai edző. – Nagy megtiszteltetés, hogy eljött; örülök, és remélem, talál a Vasas játékosai között olyat, aki esetleg hasznára lehet a magyar futballnak...”

De mi erről Erwin Koeman véleménye?

„Sosem lehet tudni... – gondolkodott a kapitány, majd így folytatta: – Tudom jól, milyen színvonalú a hazai bajnokság, ám a debreceni Rudolf Gergely meghívója is bizonyítja: nem ragaszkodom kizárólag a külföldön játszókhoz.”

Mivel azonban Erwin Koeman ezen az estén inkább magánemberként, mintsem kapitányként koptatta a lelátó műanyag székét, nem vártuk el tőle, hogy nevekkel hozakodjon elő, s máris kiselőadást tartson az egycsatáros játék előnyeiről. Egyébként is: Aczél Zoltánnak inkább a hatékony védőjáték megszervezéséről kellett volna a főnökétől érdeklődnie.

Az első félidőben a hazai hátvédsor tagjai ugyanis többször bosszantó hibákat követtek el, a Vasas három hatalmas gólhelyzetet is kidolgozott – mindhiába...

Nem vettük észre, hogy a vendégjátékosok közül bárki is vizes hajjal kocogott volna ki a folytatásra (hiába, no, hűvös van már ilyenkor...), pedig biztos, hogy az elpuskázott lehetőségek miatt alapos fejmosást tartott Mészöly Géza az öltözőben. A dörgedelem hatásos volt, az újabb gólhelyzetet Petar Divics biztosan értékesítette, rögtön zengett is a „Hajrá, Vasas!” a népes vendégszektorban.

Mi pedig eljátszottunk a gondolattal: vajon Erwin Koeman mit tenne Aczél Zoltán helyében?

Ismerve a koemani optimizmust, semmi esetre sem adná fel. Ám a szerencsével előbb szövetséget kellett volna kötni, hiszen néhány perccel később a frissen beálló Balaskó Iván szabadrúgása a kapufáról kifelé pattant. Míg a REAC erőtlenül próbálkozott, a Vasas helyzeteket dolgozott ki, és újabb gólt szerzett – biztossá téve a győzelmét.

A múlt heti, Győr elleni siker (2–1) után a piros-kékek ezúttal hozták az úgymond kötelezőt, így továbbra is tapadnak az élcsapatokra. Ami pedig a hazaiakat illeti: újból csak a szánakozó „szimpatikus csapat” minősítést süthetjük el, noha tudjuk, hogy ez az élvonalban nem elég...