Így tovább: a fejekkel nincs baj

Ahhoz képest, hogy két és há romnegyed éves máltai kapitánykodása legpocsékabb fejezeteként értékelte Dusan Fitzel csapata múlt hét végi koppenhágai vergődését, a cseh szakember eltekintett a nagytakarítástól. Mindössze három helyen változtatta meg a Dániától 3–0-s vereséget szenvedő alakulatát: Ian Azzopardi, Gilbert Agius és Roderick Briffa helyett Shaun Bajadát, Etienne Barbarát, valamint Terence Scerrit vetette be este a magyarok elleni öszszecsapáson. Aligha meglepő persze, hogy túl sokat nem kockáztatott a 45 éves, bojnicei illetőségű szakember: a máltai futballrajongók többsége azt találgatta a találkozó előtt, hogy egy újabb kudarc véget vet-e a Fitzel-korszaknak. Lám, így múlik el a világ dicsősége: amikor 2006 októberében a György-keresztes alakulat térdre kényszerítette az akkor még Bozsik Péter dirigálta magyarokat (véget vetve ezzel egy, a tétmeccseken 13 éve tartó nyeretlenségi sorozatnak), a cseh szakemberre rögvest a „La Valette” becenevet aggatták rá, mostanság viszont többnyire pokolba kívánják.

S ahogy az már lenni szokott, elődjét, a német Horst Heesét sírják vissza…

Ami pedig a magyar válogatottat illette, az Albániát legyűrő alakulat két poszton frissült. Igaz, a változásban sérülés is közrejátszott: ahogyan az várható volt, Hajnal Tamásnak csak a szurkolás maradt, helyette a sárga lapok miatti eltiltását letöltő Gera Zoltán szaporíthatta válogatottságai számát, míg a combját fájlaló Szélesi Zoltán őrhelyére Bodnár László került át, a bal oldal felügyelete pedig Bodor Boldizsárra várt.

Nem várt ellenben a fagyos Izlandról a mediterrán késő nyárba csöppenő Jóhannes Valgeirsson, aki három perccel a hivatalos kezdési idő előtt elindította a csatát, így még javában érkeztek a szurkolók, amikor az első – hazai szempontból idegborzoló – jelenet lezajlott. Ez belelkesítette a maroknyi magyar szurkolót, de nem némult el a fúvós és ütőhangszeres kíséretre komponált drukkolással kirukkoló hazai oldal sem. Főleg hogy gyorsan kiderült: a házigazdák a rombolás mellett nem tettek le arról sem, hogy a selejtezősorozatban végre megszerezzék első góljukat. A néhol krumpliföld „simaságú” gyepen zajló látványszegény viaskodáshoz a – most már mondhatni – menetrendszerű Torghelle Sándor-fejes írt új bekezdést. Legyen szabad annyit hozzátenni e találathoz: nem ok nélkül panaszkodott a minap Kevin McCabe, a Sheffield United tulajdonosa arra, hogy posztjához képest kissé alacsony az FTC angol testvérklubjánál légióskodó kapus… A magyar góltól az eredmény megváltozott, az összkép azonban csöppet sem. Két ritmustalanul, érdemi szakmai ötletek híján próbálkozó alakulat taposta a fűszálakat, ráadásul magyar oldalon három sárga lapot sikerült begyűjteni, lényegében teljesen feleslegesen…

A folytatásban is ugyanaz a lemez szólt, bármennyire is jó lett volna valami friss, vérpezsdítő szambára váltani. Úgy festett, a magyar válogatott udvarias vendégként teljes mértékben alkalmazkodott játszópartneréhez. A tempó, a koreográfia kísértetiesen hasonló volt itt is, ott is – könnyen elképzelhető, mi zajlott Ta’ Qaliban… Nagy szerencse, hogy Dusan Fitzel kiválasztottjaitól semmi meglepőre nem futotta, mert ezt a lassított filmet vészhelyzet esetén sem lett volna könnyű felpörgetni. A hazai szurkolók pedig mintha beletörődtek volna abba, hogy válogatottjuk ebben a sorozatban csak gyönge epizódista lehet: annak ellenére lelkesen megtapsolták Michael Mifsud egyszemélyes kontráját, hogy a piros kilences végül beadásképpen kis híján a tengerbe rúgta a labdát…

Szó se róla, legutóbbi máltai látogatását kínos kudarccal zárta a magyar gárda, ehhez képest a három pont megszerzését a kötelező feladat teljesíteseként kell értékelni. A cél szentesítette az eszközt, futballozni pedig még bőven lesz alkalma Erwin Koeman alakulatának ebben a selejtezősorozatban is…