„Láttam a jövő német váloga tottjának kapusát.”
A Németország–Oroszország (2–1) mérkőzés után is elhangozhatott volna ez a mondat, de Rüdiger Vollborn már nyolc évvel korábban kijelentette ezt René Adlerről. Merthogy most már ő „a” téma a német válogatott kapcsán. Senki sem foglalkozik Mario Gomez vagy Michael Ballack kisebb sérülésével, Kevin Kuranyi cserbenhagyásos lelépésével, esetleg a vb-hős Torsten Frings háttérbe szorulásával, most az a fontos, hogy egy 23 éves fiatalember személyében a Nationalelfnek újra kultikus kapusa lehet. Bár korai (még ha a párhuzam máris adva van: a hírek szerint a Bayern München szívesen látná a leverkusenit) akár csak Oliver Kahnnal is egy lapon említeni (az „Anzingi Macskáról, Sepp Maierről meg ne is beszéljünk), Adler megtette az első lépést, hogy a következő évtizedben vele kezdődjön a német válogatott összeállítása. Ahogyan azt Vollborn annak idején egy tehetségkutatón megjósolta. Javaslatára a Bayer Leverkusen azonnal elhozta a VfB Leipzigtől, Vollborn kosztot és kvártélyt adott neki a saját házában, Adler pedig elkezdett felfelé lépkedni a ranglétrán. Bár egy bordasérülés miatt csaknem egy évig nem védhetett, 2007. február 25-én a Schalke ellen már vele kezdődött a Leverkusen összeállítása, miután Hans-Jörg Butt piros lap miatti eltiltását töltötte. Egyes osztályzatot kapott a Kickertől, attól kezdve ő volt a Bayer első számú kapusa.
A napokban készített német értékelés szerint az első Bundesliga-mérkőzésén is remek bizonyítványt állított ki magáról – most pedig hozzátehetjük: első válogatottbeli fellépésén ugyancsak. Az oroszok elleni produkciójára „csak” másfelest kapott a szaklaptól (ha nincs a vendégek részben talán az ő lelkén száradó gólja, alighanem a maximumra értékelik), a dicséretekből (ahogyan a véleményekből is látszik) meg jócskán jutott neki. A tíz kirúgásából, kidobásából vagy szabadrúgásából kilencet saját emberhez juttató kapus azonban igyekezett higgadt maradni: „Fontos és szép szakaszt teljesítettem, de ez még csak az első célom volt. Fontos, hogy egy kapus biztonságot sugározzon. Azt hiszem, sikerült, és igyekeztem megszerezni a társak bizalmát. Egy válogatott mérkőzésen jutottam túl, ezt már senki sem veheti el tőlem, de nem jelenti azt, hogy már én vagyok a Nationalelf első számú kapusa.”
Utóbbi elismerésre az Adlernek SMS-ben gratuláló, kéztörés miatt pihenő Robert Enke (Hannover), továbbá Tim Wiese (Werder Bremen), Manuel Neuer (Schalke) és Roman Weidenfeller (Dortmund) is pályázik, de a pole pozíció most kétségtelenül a leverkusenié. És Wales ellen tovább javíthatja helyzetét, hátha utána az 1996-ban még játékosként Európa-bajnoki címet nyerő Andreas Köpke kapusedző (valamint Joachim Löw szövetségi kapitány) már egyértelműen mellette foglal állást. Köpke most még csak annyit mondott: „Még nem döntöttük el, ki az első számú kapus. Ha majd biztosak leszünk benne, szólunk, és az elhatározásunkat minden következményével együtt végigviszszük.”
Németország viszont már döntött. A legnagyobb példányszámú napilap, a Bild internetes kiadásának szalagcíme árulkodó: „Még sohasem
volt ilyen értékes egy kapus bemutatkozása.”
