Tart a szegedi széria

Mint aki menekül a lecsapódó pára elől, úgy jött kifelé Vad Lajos a Szeged sátoros uszodájából. Alig negyedóra volt hátra a kezdésig, éppen ezért jelentős volt a szembeforgalom az épületből a „szaunáig” vezető kacskaringós úton. A másik tréner, Kásás Zoltán eközben a kispadként szolgáló rögzített széksor szélétől ellenőrizte a bemelegítés végét, majd kézbe vett egy labdát, amelyet végig ide-oda passzolgatott a saját kezében. Csodálkozni felesleges, egy Kásás nem tud meglenni labda nélkül.

Vad ezalatt visszatért, de alig ücsörgött három-négy percet, máris talpon állva instruálta övéit, akik egy megítélt, majd visszavont szabálytalanság után hagyták, hogy fordítson a Beton. Ám a harmadik fehér sapkás gól után a város szülötte, Molnár Tamás szépített, amitől Kásás őrült meg, de csak egy pillanatra – aztán újra felvette a sztoikus pózt. A mester a tökéletességhez van szokva, görög, jugoszláv, olasz „világválogatottakat” vezetett korábban – az Olympiakosz tagjai egyenként mentek hozzá megköszönni a 2002-es, Margitszigeten aratott Bajnokok Ligája-győzelmet –, arról nem is szólva, hogy a legutóbbi két olimpiai bajnoki címben is vastagon benne volt, mivel másodedzőként dolgozott Kemény Dénes mellett. A szövetségi kapitányhoz hasonlatosan ő is inkább a kispadnak magyarázott az üvöltözés helyett a vízben lévőkkel, akkor is, amikor a Domino szigorított védekezésén, elapasztva a szegedi gólfolyamot. Ez azonban csak az egyik része a történetnek, a másik, hogy a Honvéd erejéből többre nem futotta, elöl nem nőtt a hatékonyság.

Így aztán a háromsornyi – plusz a labdafogó háló árnyékában megálló tucatnyi – néző kedve sem lett rosszabb, szurkoltak tovább őszintén. A kétgólos differencia tartotta magát, legfeljebb a műanyag kupoláról visszhangzó, kiállításokat jelző temérdek sípjel miatt fájdult meg az ember feje. Vári Attila is pocsékul érezte magát, ugyanis mire véget ért a második negyed, kipontozták – szerinte jogtalan utolsó büntetéssel, ezért dühöngve rángatta le magáról a sapkát a parton. Vadnak kellett csitítania, holott ő is idegesen járkált a bóják mögött, valahogy nem akart összeállni az elképzelt játék. Pedig a tapasztaltabb kollégával szemben ő nyert már magyar bajnokságot (2000-ben a Fradival), azután a KSI tehetséggyárában dolgozott, mígnem a nyáron a Honvéd koncepció- és edzőváltása révén hirtelen olimpiai bajnokok kerültek a keze alá.

Változott azonban a hangulat az utolsó periódusban, amikor a Szeged véghezvitte a bravúrt, hogy többször megnyert meccset veszített el. Kásás hiába toporzékolt a parton szárnyjátékot könyörögve, Mihajlo Korolija egyetlen, akkor győztesnek tűnő találatán kívül csak a Honvéd talált be (az utolsó szalmaszálnak minősülő előnynél pont a szerb passza landolt a büntetőkrecliben…), így Vad sétálhatott végig a parton büszkén az utolsó dudaszó után. Nem jelent semmit ugyanis az edző rutinja, ha a csapat nem figyel, ha hagyja, hogy háromszor is leforduljanak róla kritikus időben.

Így a történelem is tovább íródott, hiszen a Honvéd még mindig nem kapott ki Szegeden. Sőt most lehetetlen helyzetből győzött.