A sok nehézséggel bajlódó, átalakulóban lévő Dunaferr gondjait fokozta a szerdai rangadó előtt, hogy nem gyógyult meg a lázas beteg Szűcs Viktória, valamint Temes Bernadett is betegen vállalta a játékot, miután lázasan tért haza a csapat dániai BLselejtezőjéről. Imre Vilmos edző mégis derűlátó volt, és azt mondta, 21 év átlagéletkorú együttese képes lehet a bravúrra, amiben őszintén hisz.
Az újvárosiak nem csupán bátran és olykor önfeláldozóan kezdték a rangadót, hanem okosan és türelmesen támadtak, és a védekezésükre sem lehetett panasz. Ha Sanela Knezovic kapus többször találkozott volna a labdával, nem fordít olyan könnyen a Loki, amely a szünetig hullámzó teljesítménnyel is biztosan tartotta előnyét.
A Dunaferr 13–15-nél kapust cserélt, de Pisák Renáta csak néhány percig maradt a pályán, hogy szusszanhasson egy kicsit a horvát válogatott kapus.
Az újvárosi szurkolók töretlen bizalmukat azzal fejezték ki, hogy „Soha ne add fel!” kiáltással biztatták csapatukat. A hazaiak közül főleg Tilinger Tamara, Laluska Eszter és Balogh Barbara fogadta meg a jó tanácsot.
A végig ugyanakkora lendülettel támadó és hibáit korrigálni igyekvő DVSC védelmének sebezhetősége akkor derült ki, amikor a nagy szívvel küzdő Újváros emberhátrányban is többször betalált. A két európai kupacsapat rangadója megerősítette a véleményt, hogy ebben az évadban a DVSC-nek van a legnagyobb esélye, hogy versenyben legyen a bajnoki aranyéremért a Győrrel. Ehhez azonban fegyelmezettebb, koncentráltabb játékra (különösen végjátékra) lesz szüksége Bakó Botond edző csapatának, mert szerdán a Dunaferr hajrázott jobban.
A sok durvasággal tarkított mérkőzést Laurencz László volt szövetségi kapitány is látta.
„Látványos volt a játék, de a védekezés egyik oldalon sem volt acélos, ráadásul a Dunaferr a cserékkel is hadilábon állt – mondta. – Tilinger, illetve Szabó Valéria, Daniela Crap és Lucia Uhraková játéka különösen tetszett.”