Vasárnap este az Espanyol véget vetett a Real Madrid hatmeccses győzelmi sorozatának, ennek folyományaként a királyiak az ősi rivális Barcelona mögé szorultak a táblázaton, Arjen Robben „hetvenötödször” is megsérült – a fővárosiak szempontjából nagyjából ennyi negatívumot lehet felsorolni a 2–2-es döntetlennel záruló bajnoki kapcsán.
Pozitívum viszont van bőven. Egyrészt a Deportivo ellen balul elsült idénynyitó (1–2 a Riazorban) óta lejátszott hét tétmérkőzésén a nyolc kapott mellett 21 gólt szerzett Bernd Schuster együttese – továbbá hatszor győzött –, másrészt a jelek szerint mégiscsak lesz követője a Real csatársorát érdemben eddig jószerével egy személyben képviselő Ruud van Nistelrooynak.
Nem, nem Gonzalo Higuaín, akinek – egyelőre – vagy fél tucat helyzet kell egy-egy gólhoz, hanem a már oly sokszor leírt, ám a kétkedőkre ugyanennyiszer rácáfoló, Schuster rotációs szisztémája nyomán a múlt keddi, Zenit elleni Bajnokok Ligája-találkozót kihagyó Raúl González. A veterán (?) harcos kétszer egyenlített az Espanyol ellen, először fejjel, másodjára pedig a labdát gyors és látványos bal láb, jobb láb kombinációval a hálóba küldve. Ezzel a La Ligatalálatok tekintetében (4) utolérte a házi góllövőlista éllovasát – aki nem RVN, hanem Rafael van der Vaart volt –, és túl azon, hogy kisajátította a csapat legutóbbi négy hazai bajnoki gólját, hamarosan elérkezik az idő, amikor átadja a múltnak Alfredo Di Stéfano klubcsúcsát.
A Primera Divisiónban immár 209 gólos csapatkapitány ugyanis hét találatra van az első helyezett Di Stéfanótól (lásd keretes anyagunkat), 11-re a nagy előd összesített madridi rekordjától (307), sőt ha egészsége engedi, jövőre Manuel Sanchís 524 mérkőzést számláló szereplési csúcsát is megdöntheti – Raúl most 489-nél tart.
Ha pedig hozzátesszük, hogy a válogatottban szerzett 44 góljával a két éve tartó száműzetése dacára is toronymagasan országos első, érzékelhető, hogy a még mindig a krisztusi kor alatt lévő (31) futballista milyen szerepet tölt be a spanyol labdarúgás történetében.
A selección kapcsán az már az ő személyes tragédiája, hogy Vicente del Bosque elődje, Luis Aragonés felfedezte David Villát...