A DVSC-TEVA klubmenedzse re, Herczeg András megtalálta ideális összetételű csapatát.
A szakember korábban kísérletezett a jobb oldalon Demjén Gáborral, a bal oldalon pedig Czvitkovics Péterrel, ám bebizonyosodott: a csapat nagy öregje, Dombi Tibor jelenleg többre képes, mint az utánpótlás-válogatott Demjén Gábor, s ez a helyzet a Czvitkovics Péter helyén bevetett Szakály Péterrel is, aki bal oldali középpályásként az ősszel három bajnokin szerzett gólt.
„Nem pusztán pedagógiai, hanem szakmai okokból hagytam ki a két játékost – árulta el a REAC elleni 6–2-es győzelem után Herczeg András. – Az az igazság, hogy amíg tavasszal Czvitkovics Péter a csapat egyik legjobbja volt, mostanra visszaesett a teljesítménye. A formahanyatlás okát már kitárgyaltuk, ő azon labdarúgók közé tartozott, akik külföldre vágytak, ám úgy tűnik, az esetleges klubváltása körüli hercehurca megviselte, s ezért nem úgy játszik, mint tavasszal. Remélem, túl van a krízisen, legalábbis a szombati játéka már a régi Czvitkovics Pétert idézte: a REAC ellen a második félidőben sokat segített a lendülete, labdabiztonsága, technikás futballja, ráadásul a kapura is veszélyes volt.”
Czvitkovics Péter élt a bizalommal, remekül futballozott. A tudósításunkban foglalkoztunk azzal is, hogy Demjén Gábor nem kapott lehetőséget, de amint Herczeg András mondja, természetesen neki is megvan az esélye arra, hogy ismét kezdő legyen.
„Demjén Gábor három egymást követő mérkőzésen is a kezdőben kapott helyet – folytatta a klubmenedzser. – A Vasas elleni győztes meccsen is játszott, igaz, a két héttel ezelőtti találkozón is a csereként beálló Dombi Tibor lendülete kellett a sikerhez. Szombaton a csúszós talaj miatt Dombi Tiborra esett a választásom, de ettől még Demjén Gábor nincs leírva. Kellemes helyzetben vagyok, a jobb és bal oldalon is versenyhelyzet alakult ki a csapatba kerülésért, s ebből mindannyian csak profitálhatunk.”
A debreceni mérkőzésen a kritikus helyzetben lévő REAC futballistái is mindent elkövettek, hogy bizonyítsák: van kiút a gödörből, és faraghatnak valamicskét a hátrányukból. A kiesést jelentő 15. helyen lecövekelő sárga-kékek Debrecenben is nyílt, bátor játékkal rukkoltak ki, ám ez – immár nem először – pusztán arra volt elegendő, hogy a lefújáskor begyűjtsenek néhány szánakozó vállveregetést – dicséretként…
Újfent kiderült: gondok vannak a védelemmel. A Soproni Ligában a rákospalotaiak kapták a legtöbb gólt, huszonhetet.
„Lehet dicsérni az akaratot, a hozzáállást, azonban tény, hogy nem szabad hat gólt kapni – mondta Kutasi Róbert, a REAC sportigazgatója. – Azt azonban nem mondhatja senki, hogy megaláztak bennünket, vagy szétesett csapat benyomását keltettük a Debrecen ellen, és ez fontos. A különbség pusztán egy igekötőnyi: mert lehet, hogy kiesünk, ám szét soha! Szerencsére nem tartunk itt. Amíg a társaság morálisan tartja magát, és csapat helyett nem holmi horda lézeng a pályán, addig él a bizalom a játékosok, valamint Aczél Zoltán iránt. És még egy különbség, amely pusztán egy betű: mi a REAC vagyunk, nem pedig a Real. Mert bár a látványos támadófutball mellett kardoskodunk, jelen helyzetünkben az eredményesség előrébb való a szórakoztatásnál. Stabilizálnunk kell végre a védekezésünket, de az elveinkkel nem fordulhatunk szembe. Sohasem fogunk kilenc hátvéddel kiállni, hogy kibekkeljük a nulla nullát. Főképp mert az egy pontok már mit sem érnek…”
