Ez a népligeti realitás

Elek Gábor kiválóan ismeri játé kosait. A szakvezető közvetlenül a kezdés előtt azt fejtegette, „...nem az ellenféltől félek, hanem attól, hogy nagyon fiatal játékosaim mennyire tudták túltenni magukat a Vásárhely elleni vereség okozta sokkon.”

Nos, kezdetben úgy tűnt, nem igazán. Pörgött a Fradi, igyekeztek már a legelején is villámgyorsan kézilabdázni a zöld-fehérek, ám az igyekezet sorozatos hibákat szült. Eladott labdák, technikai hibák követték egymást, a megítélt büntetőkből sem Szucsánszki Zita, sem Zácsik Szandra nem tudott túljárni Németh Lívia eszén. Így a semmi különöset nem mutató vendégek a hatodik percben három góllal vezettek annak ellenére, hogy Szvetlana Gridnyeva már akkor is elkapta a fonalat, s ami ennél sokkal lényegesebb: nem ritkán a labdát.

A felvidékieket egy kicsit visszavetette, hogy válogatott irányító-átlövőjük, Marcela Camajová az egyik támadásnál megsérült, s egy ideig vissza sem tért a parkettre, majd amikor visszajött, húzta a lábát futás közben. Tíz percig a helyére beálló válogatott Petra Popluhárová vezérletével és góljaival tartotta még a lépést a három évvel ezelőtti szlovák bajnok, ám a magyarok is megtalálták a helyes ritmust. Nem lehet úgy fogalmazni, hogy felpörögtek a helyes fokozatra, mert az már megvolt kezdetektől fogva, ám látványban és eredményben pusztán az első negyedóra végén realizálódott.

Ehhez megint csak be kellett igazolódnia Elek Gábor előzetes meglátásának. Érkezett ugyanis a pályára Kenyeres Fanni, s vele együtt a rutin is. A Vasasban nevelkedett vb-bronzérmes balszélső eleinte „csak” a heteseknél jött be, és példamutatóan körbelőtte Némethet, majd amikor az első számú szlovákiai kapus teljesen elbizonytalanodott, a helyére beálló Adriana Grantnerovát is. A Fradi védekező falában is a helyére került az utolsó „vakolat darab”, a középső védők gyakran blokkolták a szlovák próbálkozásokat, s a lövési csapdába kényszerített ellenfél falon átmenő dobásait könnyedén hárította Gridnyeva.

Negyedóra múltán már nemcsak kiválóan védekezett, hanem pazarul, látványosan támadott is a Ferencváros, s ebben kulcsszerepet játszott Kenyeres, aki egyaránt feltűnt a jobb- és a balátlövő, a szélső, valamint az irányító posztján is. A lefújás után hangos kacajjal válaszolt a „Nem akart-e a kapuba is beállni?” kérdésre, a pályán pedig szebbnél szebb gólpaszszok sokaságával szolgálta ki a szintén válogatott formára javuló pekingi negyedik helyezett Szamoránsky Piroskát.

A közönség vastapsa kísérte öltözőbe a zöldfehéreket, a továbbjutás gyakorlatilag eldőlt.