Aranyérem? Tabutéma!

A bajnokság egyharmada, tíz for duló után az Újpest élen áll a bajnokságban, szombaton a címvédő MTK-t ütötte ki 4–1-re. A Megyeri úton egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy Szentes Lázár együttese megnyeri a találkozót. A gólkülönbség sem túlzó, pedig a lila-fehérek nem sziporkáztak, csak azt tették, amit a vezetőedző a meccs előtt kért tőlük.

„Végre a második félidő is jól sikerült – mondta a meccs legjobbja, a két gólig jutó Mario Bozsics. – Ezen a találkozón szinte az elejétől a végéig azt tettük, amit kellett, vagyis a saját futballunkat játszottuk. Engem nem ért nagy meglepetés, mert már a meccs előtt is állítottam, hogy a mostani MTK nem olyan erős, mint a tavalyi, mi viszont sokkal jobbak vagyunk, mint egy évvel ezelőtt.”

Mario Bozsics a Kecskeméttel vívott hazai bajnokin lőtte első gólját az Újpestben, az MTK ellen pedig megszerezte első dupláját is: „A két gólból az elsőhöz kellett a szerencse is, mert nagyon jól találtam el a labdát, Végh Zoltán pedig a takarásban nem sokat láthatott. A másodiknál észrevettem, hogy kicsit kint áll a kapus, így a szabadrúgást erőből lőttem a bal alsó sarok felé.”

A lila-fehérek megnyerték a rangadót, vezetik a tabellát, de az előző évaddal ellentétben az idén tilos kimondani, hogy az első hely a cél.

„Ne beszéljünk az aranyról, nagyon messze van még a vége – mondta a szerb futballista. – Megnyertünk egy fontos találkozót, de még húsz hátravan. Nem állunk rosszul, ez tény, de az utolsó forduló után kell az élen állni.”

Mario Bozsics mellett Bori Gábor is boldog volt, ő a nyáron az MTK-tól szerződött a Megyeri útra, és gólja után csaknem kiszaladt a stadionból.

„Nem hiszem, hogy vissza kellett volna fognom magam a gólom után, rendkívül boldog voltam – mondta a támadó. – Ez volt az első Újpesten, természetes, hogy nagy volt az örömöm. Az nem különösebben érdekel, hogy az MTK-nak lőttem, legfeljebb némi pluszt jelentett. Érdekes gól volt, mert nem számítottam rá, hogy Pollák Zoltán passza után eljut hozzám a labda, nem is nekem szánta, de végül elém került, és be is ment. S hogy furcsa volt-e a régi társak ellen futballozni? Nem mondanám. Az persze egy-egy szituációban érződött, hogy nagyon is jól ismerjük egymást.”