hogy összezördültünk, többek között azért, mert meg akarom tanítani Robit védekezni. Ez természetesen nem igaz. Jobban mondva: így nem igaz. Mert azt igenis elvárom tőle, hogy kivegye a részét a védekezésből, és ne azt csinálja a pályán, amit ő akar. Tessék, itt a győri példa: Bajzát Péter és Kovács Zoltán rendre visszazár, és ezzel alaposan megkönnyíti a többiek dolgát. Szóval én ezt szeretném viszontlátni Waltner Róberttől, nem hiszem, hogy olyan sokat kérek tőle.”
Az érkezéskor viselt kék melegítőt a kezdés előtt öltönyre cserélő szakember mindehhez annyit fűzött hozzá, hogy gond különben egy szál sem: Kovács Gergő és Balázs Zsolt személyében hátul és elöl is tehetséges játékost vet be, s előzőleg csupán annyit mondott nekik, hogy használják ki a lehetőséget, futballozzanak jól, mert ha így tesznek, kiszoríthatják a „nagy neveket”. Mindezt értelmezhetjük úgy is: Egerszegen senkinek sincs bérelt helye, még a nemrég a magyar labdarúgás reklámarcaként feltűnő gólkirálynak sem. Ami azt illeti, éppenséggel ez volt az a meccs, amelyen Waltner Róbertnek alig kellett volna védekeznie. A vendégek ugyanis már a 10. percben emberelőnybe kerültek, így az első félidő hátralévő része gyakorlatilag azzal telt el, hogy kapujuk elé szögezték a jobb híján kontratámadásokra építő ETO-t. Eredményt azonban nem hozott a nagy attak: hol Szasa Sztevanovics, hol pedig a kapufa mentette meg a Győrt a góltól. Ha csak a kapust kisegítő lécre gondolunk, megállapíthatjuk, ezen a találkozón is volt előnye a hazai pályának.
Amit az ETO a második negyvenöt percben produkált, az maga volt a csoda.
Mert hiába tudtuk, hogy emberelőnyben futballozik a ZTE, a pályán mindebből semmi sem látszott. Jegyezzük meg: sokan – joggal – kritizálják az NB I-ben profiskodók hozzáállását, ám most a győriek ellenpéldával szolgáltak: olyan mentalitással futballoztak, hogy ezt látva az igényes pszichológus is elismerően csettintett volna. Szinte végig benne volt a levegőben, hogy ha a házigazdák sokáig tartani tudják a 0–0-t, a végén akár a győzelmet is megszerezhetik, és tessék: az utolsó pillanatban Mario Bicak akkora gólt rúgott, hogy feltehetőleg még a zalaiak is megtapsolták volna, ha nem ők kapják.
Konklúzió gyanánt: az ETO megérdemelten nyert.
Valahogy így kellene futballozni!
