Magyar futballistaként egyedül ő mondhatja el magáról, hogy olyan gólt szerzett, amellyel rangos európai kupát nyert magyar csapat. Dr. Fenyvesi Máté a Juventus kapuját vette be 1965 nyarán, és ezzel a Ferencváros elhódította a Vásárvárosok Kupáját. A legendás találat szerzője – aki 76-szor szerepelt címeres mezben – most ünnepelte 75. születésnapját. Jó egészségben, jókedvvel...
Feljut a Fradi, visszakerül oda, ahol a helye van, az NB I-be?
Feljutnak a fiúk, ebben egészen biztos vagyok – mondta Fenyvesi Máté. – Láttam a csapat néhány előkészületi meccsét, sőt edzését is, és örömmel állapítottam meg, hogy rendkívül ügyes futballisták alkotják most a keretet, akár hazai, akár külföldi játékosról van szó. Csak tudja, azt nem értem, hogy ezt a bajnoki találkozókon miért nem kapom vissza. Mert rugdossák a fiúk becsülettel a gólokat, de tudnának ők még ennél is jobban futballozni.
Rendszeresen kint van a csapat meccsein?
Kevés kivételtől eltekintve mindig ott vagyok az Üllői úton. Ez a második otthonom, ide köt minden, eszembe sincs elszakadni a Ferencvárostól. Néha belegondolok, hogy milyen irtózatosan gyorsan elrohantak az évek. Ezerkilencszázötvenhárom februárjában játszottam először Fradi-mezben, itt van előttem a meccs, a Szombathelyt vertük meg öt góllal az Üllői úton, szegény Mátrai Sanyi négyet vágott.
Egyértelmű volt, hogy gyerekként a Fradiba igazol?
Ferencváros-szurkoló voltam, bár Puskás Öcsi miatt a Kispesttel is szimpatizáltam, sőt majdnem a Bp. Honvéd játékosa lettem. Bozsik Cucu meg egy százados, a honvédosok intézője háromszor jött le értem Jánoshalmára, győzködve, hogy szerződjek Kispestre. Szerencsém volt, hogy végül nem oda kerültem. Akkoriban szinte lehetetlenség volt beverekednie magát az embernek a Honvéd csatársorába.
Ha visszarepülhetne az időben, hol landolna?
Ha egyet választhatnék a sok csoda közül, azt választanám, legyek újra tizenöt éves, és kezdődjön a Jánoshalma– Móraváros bajnoki meccs. Akkor még gyerekként játszottam először a felnőttek között. Az igazolásomat is meghamisították, egy évvel öregebbnek írtak be, hogy egyáltalán pályára léphessek. Milyen büszke voltam akkor magamra!
Rengetegen hasonlították össze az Aranycsapatot a chilei vébén részt vevő magyar válogatottal, és voltak, akik azt mondták, hogy a Sándor Károly, Göröcs János, Albert Flórián, Tichy Lajos, Fenyvesi Máté csatársor talán még az Aranycsapat támadósoránál is erősebb volt.
Nana, én ezt nem mondanám. Egyrészt Puskás Ferencék sokkal jobb eredményeket értek el, mint mi, többségüknek világbajnoki ezüst jutott, másrészt Hidegkuti Nándor és Kocsis Sándor világklasszis színvonalon fejelt, jobban bárkinél. S ne felejtsük, mögöttük ott volt a zseniális Bozsik József.
Sohasem gondolt arra, hogy játékosként itthagyja az országot, és külföldön próbálkozik?
Nem én! Állatorvos akartam lenni, és ez sikerült is. Negyvenhárom évet dolgoztam a szakmában. Én ide tartozom: hogyan lehetnék meg a barátaim és a Fradi-pálya nélkül? Arról nem is beszélve, hogy Isten itt, Magyarországon vigyázott rám a legjobban.
