„Wer wird Deutscher Meister? H, H, H, HSV!” – egy ideig csak a helyi énekes kedvenc, Lotto King Karl nótájából volt ismerős a „Ki lesz a német bajnok? H, H, H, HSV!” rigmus, manapság viszont már legalább a hamburgi drukkerek komolyan is veszik annak tartalmát. Fordulóra pontosan kilenc év után ugyanis ismét a Hamburg nevével kezdődik a német első osztály tabellája, és ha ez 30 kör múlva is így lesz, 1983 után újra bajnoki címet ünnepelhet a Bundesliga dinoszaurusza (egyetlen csapatként eddig az összes kiírásban elindult).
Önmagában nem tartozik a kiemelt szenzációk közé a HSV első helye (bár ha figyelembe vesszük, hogy a nyáron a kulcsemberek közül Rafael van der Vaart és Vincent Kompany is elhagyta a klubot, már ebben is meglepetést gyaníthatunk), de ha figyelembe vesszük, hogy akár egy ponttal is állhatna a gárda, máris érdekesebb a helyzet. Az egy pont azért lenne „jogos”, mert a Karlsruhe ellen mindössze a 90. percben szerzett góllal csikarta ki a győzelmet, a fennmaradó hármat meg azért zárhatta volna nullával, mert mindegyiken 0–2-ről kezdte meg a visszakapaszkodást. A bajnoki rajton a Bayern München ellen csak döntetlenre futotta a feltámadásból, a legutóbbi két fordulóban, a Bielefeld (4–2) és a Leverkusen (3–2) ellen viszont győzelemre. A Hamburg a Bielefeld elleni meccs előtt legutóbb 1999. április 9-én tudott 0–2-ről nyerni, míg a Bundesligában több mint egy szezonnal korábban, 2007. január 28-án volt példa hasonló esetre (akkor a Leverkusen nyert 0–2-ről 3–2-re az Alemannia Aachen vendégeként).
„Már nem is ijedek meg, ha az elején egy vagy két góllal lemaradunk – mondta viccelődve Frank Rost, a Hamburg utolsó embere. – Kapusként nem lelkesedem az ilyen kezdésekért, mert az elején nem túl jó érzés egymás után kiszedni a labdákat a hálóból, de a vége eddig még kárpótolt a borzalmas élményekért.”
Martin Jol edző is felemás érzésekkel vette tudomásul csapata meccseit: „Ha a jó oldalát akarom nézni, akkor már tudjuk, milyen érzés hátrányban lenni, és onnan nyerni. Ha a rosszat, akkor azt mondom, sokkal jobban kell játszanunk ahhoz, hogy elöl végezzünk, netán bajnokok legyünk. Most már nem bánnám, ha lennének nyugodtabb mérkőzéseink is.”
A többség egyébként úgy véli, az edzőváltásban kell keresni a sikerek titkát. Korábban Huub „Csak ne kapjunk gólt” Stevens regnált északon, most pedig Martin „Minden meccset meg akarok nyerni” Jol az úr, és ez érződik az együttes felfogásán. „Én is tudom, hogy normális esetben úgy lehet mérkőzéseket nyerni, ha a védelem biztosan áll a lábán – ismerte el Jol a furcsa taktika hiányosságát. – De nálunk a védőknek meg kell szokniuk, hogy kevesebb segítséget kapnak a középpályásoktól, mint másutt. Inkább halálra izgulom magam, és nyerek négy háromra, mint unalmas meccsen egy nullára.”
