A paralimpián induló mind a 4200 versenyzőnek megvan a maga érdekes története, mi most Bencsura Zoltánét emeljük ki. Egyrészt mert magyar, másrészt mert szombaton került először (és utoljára) reflektorfénybe Pekingben. Az Integra Agria SE versenyzője ugyanis egyetlen számra, az S6-os kategória 50 méteres pillangóúszá-sára kapott szabad kártyát a tavasszal a nemzetközi szövetségtől, miután kérvényezte, és a határidőre (2007. december 31.) meg is úszta az előírt szintet. Bencsurán kívül még Baka Dorottya jutott így indulási lehetőséghez a magyarok közül, de mások is kaptak szabadkártyát. Például a vasárnap 50 méter gyorson Sors Tamás futamába beosztott barbadosi David Taylor, és a nevezési idejéből (46.59, miközben a világcsúcs 25.50) kiindulva neki alighanem szintet sem kellett teljesítenie. Egyértelmű a törekvés: a lényeg, hogy itt legyen ő is és országa is, még színesebbé téve a palettát.
De térjünk vissza Bencsurához, akit sokan támadtak otthon, mondván, nem való ebbe a mezőnybe, és lett volna más magyar, aki jobban megérdemelte volna a szabad kártyát. Tény, övé volt a leggyengébb idő a szám 13 tagú mezőnyében, még úgy is, hogy az idei országos bajnokságon – számára hazai pályán, Egerben – javított az egyéni csúcsán. Most is, méghozzá nem keveset: 1.08 másodpercet, amely ezen a távon igen jelentős különbség, és 36.95-tel majdnem bekerült a nyolcas döntőbe. Négy vetélytársát is megelőzte, és ha brazil riválisa, Luis Silva nem az esti fináléban úszik annyira gyengén, teljesül a Pohl Anette irányításával készülő 26 éves fiatalember álma, a döntőbe jutás, ami – saját bevallása szerint – felért volna egy ötkarikás aranyéremmel.
Aligha vitatható, aki a legfontosabb versenyen hozza ki magából a legjobbat, megérdemli az elismerést. A bal karját és lábát motorbalesetben elveszítő, az edzések miatt a főiskolán halasztó, éjjeliőrként dolgozó sportoló megtette a magáét.
