Hallom, voltak problémái a bokájával.Hallom, voltak problémái a bokájával.
Még vannak is – felelte Németh Krisztián. – Három hete a San Marino elleni U21-es válogatott meccsen meghúzódtak a szalagjaim. Mit mondjak, amilyen kellemetlen, olyan alattomos sérülés ez: nem tűnik súlyosnak, mégis sokáig bajlódik vele az ember. Lekopogom, lassan elmúlik, ha minden igaz, vasárnap már együtt edzhetek a csapattal.
Mármint a felnőttcsapattal.
Igen, azzal. Most már minden nap Steven Gerrardékkal tréningezem – kivéve, ha sérült vagyok…
A korosztályos együttesre visszatérve: a múlt vasárnapi, belgrádi nyolc nullából kimaradt, egyesek szerint azért, mert lemondta a válogatottságot.
Eszembe sem jutna ilyesmi! Nem is értem, kinek az érdeke, hogy ezt terjessze. Számomra a válogatott mindig is szent volt – és az is marad! S nehogy azt higgye bárki is, hogy utólag nem bánkódom amiatt, mert kimaradtam a kudarcból; ha játszom, talán tudtam volna segíteni a csapatnak.
A felnőttválogatottnak is?
Sejtem, mire céloz. Olvastam, hogy helyem lenne Erwin Koeman keretében, és nem tagadom, jólesik, ha valaki így gondolja, de… Nehéz erről beszélnem… Természetesen szívesen játszanék a legjobbak között, ám ha a szövetségi kapitány úgy ítéli meg, egyelőre nincs helyem a csapatban, elfogadom a véleményét, és teszem tovább a dolgom.
„Tehetséges, de még nem tett le semmit az asztalra.” Nyilván tudja, kiről mondta ezt a holland szakember.
Tudom, persze: rólam. Ha ez a véleménye, tiszteletben tartom. Megjegyzem, abban igaza van, hogy azok, akiknek bizalmat szavazott, eddig tényleg többet értek el, mint én. Azért remélem, egyszer én is leteszek valamit az asztalra…
A horvátok elleni májusi felkészülési meccsen tagja volt a keretnek, azonban nem lépett pályára. Azóta beszélt Erwin Koemannal?
Nem. De ha hívna, azonnal felülnék az első repülőre. Hadd tegyem hozzá: nem vagyok megváltó. Ahhoz pedig végképp nem venném a bátorságot, hogy a válogatottba követeljem magam. Ott még nem tartok, hogy üzengessek: Hé, emberek, Németh Krisztián nélkül elképzelhetetlen a csapat! Egyébként ha valamit ígérhetek, az az, hogy ilyet sosem hallanak tőlem.
Akkor azt árulja el: a nyári edzőmeccsek után tétmérkőzésen mikor mutatkozik be a Liverpoolban?
Szerintem jó esélyem lett volna arra, hogy még az ősszel bevessen Rafa Benítez, csakhogy a sérülésem közbeszólt. Ezért a közeljövőben csak a tartalékgárdában jutok szóhoz, de ez így is van rendjén: amíg nem nyerem vissza a formámat, addig badarság lenne arról ábrándozni, hogy Steven Gerrardtól kapok jó labdát, és kapura fordulok…
Az elmúlt hetekben többek között Erwin Koeman is felvetette: fejlődése szempontjából nem lett volna előnyösebb, ha kölcsönadja a Liverpool egy Championship-résztvevőnek?
Nem! Állítom, már az is a hasznomra válik, hogy nap mint nap Fernando Torresékkel edzem. Az első csapatnál két dolog körül forog minden, ez a futball és a profizmus. Szóval hol tanulhatnék, ha nem itt?! Különben is kíváncsi vagyok arra, hogyan bírom a világ legjobbjainak tempóját. Hiszem, hogy kihozom magamból a maximumot, és akkor nem lesz gond – ha mégis, akkor ráérek azon töprengeni, mi legyen a következő lépés.
Érdeklődők voltak a nyáron?
Voltak, de nem foglalkoztam velük. Már csak azért sem, mert a Liverpool vezetői kijelentették, hogy számolnak velem. Ezután furcsán vette volna ki magát, ha a távozáson rágódom, nem? Mindent egybevetve: egy éve vagyok itt, az előző szezonom jól sikerült, felvittek a nagyok közé – mi okom lett volna a váltásra?
Meggyőzött. A mezét ellenben lecserélte: 10-es helyett immár 29-esben játszhat. Kapta vagy választotta ezt a számot?
Kaptam, de örültem neki, mert egyből bevillant, hogy szegény Fehér Miklós is ebben játszott. Nagyon sokra tartottam Mikit, ezért nagyon büszke vagyok arra, hogy a huszonkilences dresszt viselhetem.
Szombat délután a Manchester United látogat az Anfield Roadra. Ön is a nézők között lesz?
Ki nem hagynám a rangadót! Remek helyre szól a jegyem, a legendás szurkolótábor, a Kop közelében ülök majd, a hangulat biztosan csodálatos lesz.
A végén is?
Mivel nyerünk, főleg akkor.
