A Liverpool–Manchester United rangadó helyett az MTK–Győr meccset választók sokáig csendben figyelték az eseményeket. Igaz, a kezdő sípszó előtt volt egy kisebb „felzúdulás”, néhány hazai szimpatizáns keresetlen szavakkal illette a vendégek edzőjét, Egervári Sándort, aki két bajnoki címmel ajándékozta meg az MTKtábort. Változnak az idők. Egervári aztán leült a kispadra, miután kezet fogott Sándor Csikarral, a Hungária körúti legendával, és nyugodtan figyelte játékosai ténykedését – pedig lett volna miért idegeskednie, tudniillik a Győr álmosan, lassan kezdett el futballozni. Az első fél órában jobbára a vendégek térfelén folyt a játék, az MTK tűnt gyorsabbnak, magabiztosabbnak és veszélyesebbnek. Az más kérdés, hogy kimaradtak a kék-fehérek ziccerei, s ahogy ilyenkor lenni szokott, az ETO az első helyzetecskéjéből vette be az 501. meccsén pályára lépő Végh Zoltán kapuját – persze kellett hozzá Mladen Lambulics hibája és Kovács I Zoltán legendás szemfülessége. Ezután bátrabbá vált a Győr és tanácstalanná az MTK. A drukkerek türelme is fogytán volt, a mérkőzésen viszszafogott teljesítményt nyújtó Hrepka Ádámot például a hazai hívek követelték le, nem éppen irodalmi stílusban. A szünetre levonuló játékosokat aztán viszszafogott csend kísérte az öltözőbe.
A második félidőre jóval agilisabb MTK jött ki a pályára, Garami József bizonyítási lehetőséget adott egy újabb kiugró tehetségnek, Gosztonyi Andrásnak. A kékek láthatóan élvezték a játékot, hol a jobb, hol a bal szélen kerültek a győri védők mögé, de az egyenlítő gólhoz kellett egy elhamarkodott játékvezetői ítélet is. Támadásban maradt a hazai együttes, de a Győr kontrái is veszélyesek voltak.
Azt is írhatnánk, izgalmas találkozót vívott egymással két „kupacsapatunk” – az MTK a Fenerbahcéval, a Győr a Stuttgarttal szemben maradt alul súlyos vereséget szenvedve –, s ami ott szembetűnő volt, a lassú tempó, az itthon egymás között már csak keveseknek tűnt fel. Jóllehet így is volt olyan drukker, aki még a legizgalmasabb pillanatok közepette is megjegyezte: normális bajnokságban ezek a játékosok aligha szerepelhetnének...
Pedig az átalakulófélben lévő MTK ezúttal többször is tapsra ragadtatta híveit. A Győr kemény, sok szabálytalansággal tarkított stílusa nem tetszett az ifjú MTK-soknak (no meg a szurkolóiknak, akik kórusban csürhéztek...). A meccs hajrájára tíz emberre fogyatkozott az MTK, miután Garami József mindhárom cseréjét kihasználta, megsérült Pál András, és lebicegett a pályáról.
Amikor Iványi Zoltán játékvezető lefújta a mérkőzést, az MTK-szurkolók előbb alaposan leszidták a bírót, amiért hagyta a győriek keménykedéseit, majd vastapssal jutalmazták övéiket. Eközben elégedett ETO-futballisták sétáltak le a zöld gyepről – értékes ponttal távoztak a fővárosból. A drukkerek pedig hazaindultak, hogy otthon felvételről megnézzék a Liverpool–Manchester United rangadót...
