„Új évad, új remények” – hir dette a debreceni szurkolótábor transzparense a mérkőzés kezdete előtt. Ez a felirat is bizonyítja, hogy a Loki hívei nagyon várták a bajnoki rajtot, s bíznak a nyáron alaposan átalakult együttesben.
Igaz, megállapíthattuk, hogy a ferencvárosi hívek optimizmusa is töretlen, s mert bár több kulcsjátékos is távozott a nyári szünetben a legutóbbi szezon bronzérmesétől, mégis nagyon sokan kísérték el a fiatal Fradit Debrecenbe.
Harminc percig úgy tűnt, hogy a több száz kilométeres utazást vállaló fővárosi szurkolók örülhetnek, hiszen Szucsánszki Zita vezérletével remekül küzdött az ifjú tehetségekkel teletűzdelt FTC, s bár a meccs elején három góllal meglépett a DVSC, nem rogygyant meg a vendégegyüttes, előbb egyenlített, majd az első játékrész hajrájában a vezetést is átvette, és kétgólos előnnyel vonult az öltözőbe.
Meddig bírja az FTC a rohanást a pokoli melegben? Ez volt a kérdés a szünetben, hiszen a fővárosiak kulcsemberei szinte pihenő nélkül játszottak, s a választ is hamar megkaptuk. A DVSC ugyanis egy 5–0-s rohamot produkált a szünet utáni első percekben, s mint kiderült, ezzel el is döntötte a mérkőzést. Ekkor már a falból kilépő Bognár Barbara ügyelt Szucsánszkira, míg támadásban a két kiállítása miatt az első játékrészt a kispadon töltő ukrán Tetjana Sinkarenko vette kézbe az irányítást.
A remekül védekező hazaiak lerohanásokból, s felállt fal ellen is könnyen szereztek látványos gólokat, így a félideji kétgólos hátrányból az 50. percre tízgólos előnyt kovácsoltak. Ez már a vendégdrukkereknek is sok volt, egy égő füstbomba repült a pályára, hosszú percekig állt a játék, mire megnyugodtak a kedélyek.
A debreceni örömünnepet azonban ez sem tudta elrontani, a második félidőben ellenállhatatlanul robogó Lokomotiv begyűjtötte a két pontot.
