Amikor a kis Andy Roddick a texasi Austin játszóterein szaladgált, már ott is az volt a fő szabály: ne köss bele olyanokba, akik erősebbek nálad. Mire azonban az amerikai felnőtt, és 26 évesen negyeddöntőt játszott a 2008-as US Open férfi egyesében, valószínűleg már elfelejtette ezt az igen lényeges alapelvet – meg is itta a levét.
Roddick, akinek mindig van egy-két gonosz megjegyzés a tarsolyában, ugyanis nem átallotta azt mondani leendő ellenfeléről, Novak Djokovicsról, hogy láthatóan vagy 16 féle betegséggel küszködik, beleértve a lépfenét és a madárinfluenzát is. A viccnek volt némi alapja, elvégre a világranglistán harmadik szerb a spanyol Tommy Robredo elleni nyolcaddöntőben jószerével csak az ápolási szüneteket nem szakította meg ápolási szünetekkel, és végül ötszettes harcban győzött. Ám Djokovics nem értette a tréfát, és kellőképpen megorrolt Roddickra ahhoz, hogy kettejük magyar idő szerint péntek hajnali összecsapásán nekirontson az amerikainak, és annak rendje és módja szerint jól el is verje.
„Mire felocsúdtam, már nagyon belelendült” – mondta az amerikai a 6:2-re és 6:3-ra elbukott első két játszmáról. Az elsőben csak egyszer tudta hozni a saját szerváját, a másodikban pedig Djokovics egyetlen bréklehetőségét könyörtelenül kihasználta, miközben egyik nyerőt a másik után ütötte. Jó egy óra hossza után aztán az addig sokat hibázó Roddick is magára talált, elkezdtek bejönni kockázatos megoldásai is, és meggyőző játékkal 6:3-ra hozta a harmadik felvonást. Sőt a negyedikben, 5:4-nél már a szett megnyeréséért adogathatott, két óriási szervával el is ment 30:0-re, de két labdára a döntő szettől összezuhant. Két kettős hiba után már Djokovicsnak volt bréklabdája, ő pedig nem hibázott. Következett a rövidítés, ahol 5:5-nél ismét csak Roddick ütött csúnyán a hálóba egy látványos labdamenet végén („Rossz ütés volt” – ismerte el maga is utólag), Djokovics pedig egy jó szervával befejezte a meccset – aztán még ott, a pályán helyre is tette nagyszájú ellenfelét.
„Andy azt mondta, tizenhat sérülésem volt, de talán mégsem ez a helyzet, igaz? – kezdte a szerb, akit láthatóan feldühített, hogy közönségkedvencből egy év alatt pária lett az Arthur Ashe Stadionban. – Akár viccelt, akár nem, nem szép dolog, hogy szimulálással vádolt. Mindenki ellenem szurkol, mert azt hiszik, csak megjátszom magam.”
Szerencsére az öltözőben aztán rendezte a vitát a két fiú, bár Roddick – és nem csak ő – kissé értetlenül állt a tény előtt, hogy éppen Djokovics sértődik meg, aki maga is az ellenfelek parodizálásával lett sztár már azelőtt, hogy januárban megnyerte volna az Australian Opent.
„Csak vicceltem – ép eszű ember eleve nem vesz engem komolyan. Amikor rajtam tréfálkozik valaki, általában csak vigyorgok rajta. Ami Novakot illeti, ő is szokta mondani a magáét, úgyhogy azt is mosolyogva kellene tűrnie, ha neki mondják.”
Djokovicsnak becsületére váljon, hogy ő is érezte, kicsit túllőtt a célon: „Vicc volt, és félreértettem, úgyhogy nincs harag. Talán túl is reagáltam a dolgot, és ezért bocsánatot kérek!” – mondta a meccs utáni sajtótájékoztatón, ahol kitért a Roger Federer (mert ő lesz az ellenfele) elleni elődöntőre is: „Roger az első számú esélyes, bár azt elismerem, elég furcsa a kettes számot látni a neve mellett a főtáblán.”
A volt világelső – úgy tűnik – kezd megbarátkozni „halandó” státusával, és egészen jó kis meccset vívott a luxemburgi Gilles Müllerrel. Ugyan csak egy bréklabdát ütött be 11 lehetősége közül a 7:6, 6:4, 7:6os győzelem során, de azért egészen magabiztosan győzött, ezzel egyhuzamban 18. alkalommal jutott az elődöntőbe Grand Slam-viadalon, az US Openen pedig már 33 zsinórban megnyert meccsnél tart. A harmincnegyediken azonban – Djokovics ellen – nagyon nehéz dolga lesz, amint a másik ágon a brit Andy Murraynek is, aki a világelső Rafael Nadallal játszik a fináléba jutásért. Az elődöntő meccseit elvileg szombaton rendezik, ám ekkorra egész napos esőt jósolnak, így elképzelhető, hogy a két mérkőzésre csak vasárnap, míg a fináléra hétfőn kerül sor.
