Az élvonalbeli együttesek fekete napja volt a szerdai, három NB Ies klub is elvérzett a Magyar Kupában a legjobb 32 közé jutásért alacsonyabb osztályú ellenfelekkel szemben. A Nyíregyháza az NB II Keleti csoportjában szereplő Bőcs otthonában szenvedett 1–0-s vereséget, a Paks a szintén második ligás Kozármislenytől kapott ki hasonló különbséggel, míg a Zalaegerszeget az NB IIIas Veszprém golyózta ki a kupasorozatból 2–1-es győzelmével. Újfent bebizonyosodott, hogy élvonalbeli csapataink többsége képtelen hét közben annyira felszívni magát, hogy érvényesítse a papírformát egy – hangsúlyozzuk: papíron! – gyengébb ellenféllel szemben.
Motivációs gondok?
Balszerencse?
Míg az érintett NB I-es csapatok szakvezetőinek nyilatkozatai alapján ezekre a kérdésekre kerestük a választ, kiderült: a kupakudarc mellett nem mentek, nem mehettek el a vezetők sem szó – értsd: büntetés – nélkül… Noha a Bőcs–Nyíregyháza összecsapás tudósításában azt lehetett olvasni, hogy a Spartacus csak az utolsó tíz percben nyújtott élvonalbeli csapathoz méltó teljesítményt, Révész Attila klubmenedzser még ennél is érdekesebben értékelt: „A találkozónak egyetlen olyan pillanata sem akadt, amikor NB I-es csapathoz méltón játszottunk volna. Az utolsó tíz percben is csupán a két együttes közötti erőnléti különbség mutatkozott meg, amikor a játékosaim rádöbbentek, hogy: »Jaj, ki is eshetünk, húzzunk bele!«. Szó sincs arról, hogy lebecsültük volna az ellenfelet, motivációs problémákkal küszködtünk. A tuzséri csapat edzőjeként korábban már tapasztaltam, hogy az élvonalbeli csapatok hét közben kiengednek. Mi sem figyeltünk eléggé, a helyzeteinket könnyedén kihagytuk, végül jött a görcsös akarás… Már közvetlenül a mérkőzés után elmondtam az öltözőben: nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen hozzáállással leromboljuk azt, amit eddig felépítettünk. A büntetés sem maradhatott el! Abban maradtunk, ha nyerünk, a hétvégére mindenki szabadságot kap, meglátogathatja a családját. Így azonban kemény edzésekre számíthatnak a játékosok.”
Ami a paksiakat illeti: néma csend volt szerda délután a zöldfehérek öltözőjében. Mint kiderült, a paksi vezetők sem bocsátanak meg egykönnyen a csúfos kudarc után, és ugyanúgy, ahogy a nyíregyháziak, megbüntetik a csapatot.
„Nem mehetünk el szó nélkül a kiesés mellett – szögezte le
Gellei Imre, a csapat vezetőedzője. – Senkinek sem nézem el
a történteket, és a klub irányítóinak is lesz még néhány szavuk. Felkészültünk a meccsre, tudtuk, hogy kisebb a pálya, de megengedhetetlen az a bágyadt, tompa, kedvetlen játék, amelyet az első félidőben bemutattunk. Egyetlen megelőző szerelésünk sem volt, nem olvastuk a játékot, sőt negyvenöt percig nemhogy nem jelentettünk veszélyt a kapura, de még csak nem is lőttünk. A fordulás után persze már pörögtünk, kapkodtunk, de ahogy lenni szokott, semmi sem sikerült. A szünetben cseréltem kettőt, de hatot kellett volna, és ez mindent elárul a csapatról. Mentálisan súlyos problémái voltak a játékosokkal, olybá tűnt, mintha nem is akartak volna továbbjutni. Ez persze nem igaz, hiszen nagy céljaink voltak a kupában.”
Zalaegerszegen a vezetőedző, Supka Attila nem elsősorban a mentális hiányosságokra fogta a Veszprém elleni kiesést, hanem együtese csapnivaló helyzetkihasználása miatt bosszankodott.
„Számoltam: tizenegy olyan gólszerzési lehetőségünk volt, amikor öt-hat méterre álltunk az ellenfél kapujától – emlékezett vissza a szakember. – Ahogy az lenni szokott, a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, ellenfelünk pedig könyörtelenül kihasználta két egyéni hibánkat. Nem mentség, hogy többen is hiányoztak a csapatból, az MTK elleni pénteki győzelem óta ugyanis csak a veszprémiek elleni öszszecsapásra készültünk. Már az első negyedórában el kellett volna döntenünk a meccset… Beszéltem a játékosokkal, valamint a vezetőkkel is, és bár senki sem erre számított, nem tehetünk mást, csak a bajnokságra figyelünk.”
A retorziókról Nagy Ferenc, a ZTE elnöke elárulta: „Ilyenkor
nem dicséretet szoktak osztogatni, a szakmai stáb, valamint a játékosok is büntetésre számíthatnak. Kínos, hogy éppen olyan időszakban, amikor minden apró részsiker fontos, és vért izzadunk, hogy szponzorokat szerezzünk, valamint a nyugodt háttér kialakításán fáradozunk, ilyen kudarc ér bennünket. Bár súlyos büntetés várható, még csak nem is elégséges ahhoz képest, amekkora erkölcsi és anyagi kár ért bennünket…”
Vajon a többi kiesőnél is így gondolják?
