Generációváltás.
Ez a kulcsszó, ezt hangsúlyozza Domonyai László, az MTK klubigazgatója. Persze mond még ennél sokkal érdekesebbeket is, például azt, hogy az igazi csillagok majd csak az elkövetkező években kerülnek ki a Sándor Károly Akadémiáról...
Hányadik helyre várja az MTK-t a bajnokságban?
Az első nyolcba.
Meglehetősen szerény cél egy bajnokcsapatnak...
A tavalyihoz képest megváltozott a bajnokság képe, kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Amíg az elmúlt szezonban velünk együtt a Debrecen, az Újpest és a Győr hajtott a dobogós helyezésekért, most fel tudok sorolni további hat csapatot, amelyik nagyjából azonos játékerőt képvisel. Az említett klubok mellett jó eséllyel pályázik az előkelő helyekre a remek edzővel megerősített Honvéd, az egyre jobb formába lendülő ZTE, a bombaerős játékoskerettel felálló Fehérvár, az irigylésre méltó szurkolótáborral büszkélkedő Haladás, a Tököli Attila vezette Paks és a jó stílusban játszó Vasas. Ezen együttesek közül bármelyik legyőzheti bármelyiket, és fölléphet a dobogóra.
Nem érzi úgy, hogy a bajnoki arannyal megszerzett lépéselőnyt máris elherdálta az MTK?
Arra gondol, hogy nekünk, az aranyérem büszke tulajdonosainak most lendületből végig kellene vernünk a mezőnyt? Azért ez jókora túlzás lenne. A mi gyerekeink óriási bravúrral lettek bajnokok, megelőzve a rutinosabb, talán nagyobb költségvetésű klubokat. Ismétlem, ez erre a szezonra megváltozott. Izgalmas bajnokságnak nézünk elébe. A pillanatnyi forma dönt majd, és persze az is, hogy a csapatok meghatározó futballistái megússzák-e sérülések nélkül, a paksi Tököli Attilára, a szombathelyi Kenesei Krisztiánra, a kispesti Hercegfalvi Zoltánra, az angyalföldi Németh Norbertre gondolok elsősorban…
…és az MTK-s Kanta Józsefre, aki hosszú időre kidőlt, s nélküle nem ugyanaz a csapat.
Ez így van. De ne féltsen minket senki, jönnek a még fiatalabbak. Az is előfordulhat, hogy néhány évig nem leszünk bajnokok, de itt cseng a fülemben a legendás Sándor Károly néhány évvel ezelőtti mondata, amikor az 1984-es korosztály feljött Agárdról, s elindult a bajnokságban. Csikar kétségbeesve kérdezte: „Nem esünk ki?” Kanta József, Bori Gábor, Urbán Gábor és a többiek azóta egy harmadik, egy negyedik, egy második helyet értek el, legutóbb pedig bajnoki címet szereztek. Nekünk pedig kötelességünk a még fiatalabbaknak helyet szorítani a csapatban.
Ezért engedték el a rivális Újpesthez Bori Gábort és Pollák Zoltánt, valamint Fehérvárra Kulcsár Tamást?
Először is külföldre szerettük volna őket eladni, de nem sikerült. Így maradt az a megoldás, hogy itthon értékesítjük őket, s maradjunk annyiban, hogy nem jártunk rosszul. Ám még mielőtt ebből bármiféle drámai jelenetet gyártana valaki, elmondom, hogy tavaly legjobbunkat, Czvitkovics Pétert engedtük át a rivális Debrecennek, Németh Krisztián pedig Liverpoolba szerződött, mégis aranyat nyertünk.
Nem érzi kudarcnak, hogy a legtehetségesebb MTK-s fiúk nem kellenek külföldön?
Több MTK-s gyerek játszik Angliában, Spanyolországban, Olaszországban! Szerencse is kell, hogy összejöjjön egy külföldi ajánlat. Ez most Bori Gáboréknak nem sikerült, ugyanakkor Kanta Józsefet és Urbán Gábort több helyről is keresték, óriási balszerencse tehát, hogy mindketten megsérültek.
Nem nyugtalanítja a tudat, hogy az MTK csak itthon parádézik, a nemzetközi porondon esélytelen?
Vegye ki a légiósokat a Chelsea-ből – milyen csapat lenne ön szerint? Magyar együttes nem tud megfizetni valamirevaló légióst, s így esély sincs klubszinten a felzárkózásra. Minket a Fenerbahce vert meg a BL-ben, de az nem török csapat volt, hanem egy All Star-gárda. Csak a válogatottnak van esélye a nemzetközi sikerre.
Nem gondolja, hogy a szurkolók szeretnének valamiféle állandóságot?
Néhány éve megtanulták Kanta József, Pintér Ádám, Szabó Ádám, valamint Pátkai Máté nevét, most majd ugyanezt teszik Gosztonyi Andrással, Lencse Lászlóval, Busai Attilával, Nikházi Márkkal. Jövőre és azután is lesznek jó játékosaink, sőt mondhatom, csillagaink. Ebben a szezonban a legnagyobb kiugrást Pál Andrástól várjuk, és még ő is csak huszonhárom éves. Előttünk a jövő…
