tuk átlépni az árnyékunkat. Holott olyan, de olyan közel jártunk az elsőséghez, mint még soha… Tartok tőle, a nagy esélyt akkor elszalasztottuk: noha a nemzeti tizenegyünk azóta is a világ élvonalába tartozik, úgy veszem észre, valami hiányzik ahhoz, hogy rangos tornán ne csak mondjuk a negyeddöntőig, hanem a fináléig, sőt a finálé végéig kitartson a lendület.”
Ki tudja, talán Carlos Queiroz a hiányzó láncszem. A válogatott élére – a Chelsea ajánlatára a nyári kontinenstorna közben (!) rábólintó Luiz Felipe Scolari helyett – július 11-én kinevezett szakember másodszor hagyta el Alex Fergusont és a Manchester Unitedet, hogy másodszor legyen Portugália szövetségi kapitánya. Játékosként nem vitte sokra, ellenben edzőként…
A különböző korosztályos csapatok élén elért sikerekkel felhívta magára a figyelmet annyira, hogy 1991-ben felkérjék a „nagyok” irányítására. Amikor kinevezték, a szövetség vezetői egy 38 esztendős trénert mutattak be a sajtónak. Amikor pedig bejelentették a távozását, 40 volt. Két év alatt nem váltotta meg a világot: sem az 1992-es Eb-re, sem az 1994-es vb-re nem juttatta ki Portugáliát. És mégis: annak ellenére nem gondoltak rá haraggal, hogy az „…ideje lenne eltakarítani a piszkot a szövetségben” szöveggel vette a kalapját, tudniillik ő volt az, aki az „aranygeneráció” tagjainak először bizalmat szavazott a felnőttválogatottban. Na igen, legtöbbjüket ő fedezte fel anno…
Ha vándormadárnak nem is titulálhatjuk, megfordult már egykét helyen. Edzette a Sporting, a New York/New Jersey MetroStars, a Nagoja Grampus Eight és a Real Madrid együttesét, továbbá ült az Egyesült Arab Emírségek és Dél-Afrika válogatottjának kispadján. Közben volt arra is ideje, hogy megírja a „Q-riport” néven elhíresült tanulmányát, amely – érdekes módon – az Egyesült Államok labdarúgását volt hivatott fejleszteni. A gyakorlatban is nagyot alkotott: Sir Alex oldalán elképesztő magasságokba emelte a Manchestert – sokan amondók, a skót menedzser aligha vitte volna ilyen sokra, ha nincs mellette portugál segítője. A kivételt Roy Keane képezi, aki állítólag azért jött el az Old Traffordról, mert nem értett egyet azzal, hogy Ferguson szabad kezet ad Queiroznak. Azért a BL-elsőség és a bajnoki trófeák nem arról tanúskodnak, hogy a pályaedző rosszul végezte volna a dolgát…
A portugál szövetséggel négyéves megállapodást kötő, a Feröer elleni augusztus 20-i barátságos mérkőzésen több fiatalt is mély vízbe dobó, 5–0-s győzelemmel bemutatkozó szakvezető nem is titkolja, hogy félig-meddig új csapatot épít, de mivel az alap megvan, a talentumok „bebetonozása” nem mehet az eredményesség rovására.
„Ahhoz, hogy megőrizzük helyünket az elitben, tartanunk kell a lépést a legjobbakkal, és ez csak úgy megy, ha élünk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a tehetségeink nyújtanak nekünk”
– jelezteQueiroz, hogy régi jó szokásához híven szíves-örömest támaszkodik a fiatalokra. Ehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy már alig várja a vb-selejtezők rajtját – ami részéről érthető is, hiszen együttese Máltára látogat a szeptember 6-i nyitányon. A sorsolásra amúgy sem lehet panasza: a szigetországi vizit után Dániát fogadják, majd Svédországba utaznak, aztán Albániát látják vendégül. Az idei program a Brazília elleni november 19-i gálameccsel ér véget számukra – nekünk, magyaroknak még nem kell izgulnunk: csak jövő ősszel játszunk Portugáliával.
Igaz, akkor kétszer is…
