új edző, Marco van Basten ked vencei közé, ezért a kispadra szorult. Ám jelzi az Ajax nívóját: Rommedahl annak dacára Amszterdamban maradt, hogy a klubom, a NEC Nijmegen szintén örömmel látta volna. Dánia válogatottjában viszont szerephez juthat, s illik is rá odafigyelni, mert életveszélyes a kapu előtt, és zseniálisak a beadásai.
Amire nyilván felkészült a magyar válogatott, ahogy a NEC tagjaként ön is az idényre. Hallani, gyilkos hónapokon van túl.
Mivel a holland olimpiai csapat a pekingi játékokon szerepelt, később kezdődött a szezon, így két hónapos alapozás „jutott” nekünk. Ezt két részre bontotta a szakmai stáb: júniusban a Holland Antillákon két hétig – mondhatni – labda nélkül készültünk, s ebből a „merényletből” a kapusok sem maradtak ki: harmincöt Celsiusfokban szenvedtük végig az erőnléti gyakorlatokat, majd a megszerzett fizikai képességeinket fenntartó időszak után otthon folytattuk, és főleg az edzőmeccsekre koncentráltunk. Nyugodtan kijelenthetem a társaim nevében is, hogy alig vártuk a tétmérkőzéseket.
Talán ezért is rajtoltak győzelemmel. Árulja el, a kapus formáját mi segíti jobban? Ha folyamatos nyomás alatt tartják a támadók, vagy ha védés nélkül állja végig a meccset?
Személye válogatja. Szerintem az legalább olyan hálátlan szerep, ha nyolc-tíz lövést kap a kapus, mint amikor mindössze egyszer teszik próbára. Számomra az a legnehezebb, ha nem folyamatosan, csak időnként késztetnek hárításra, s én akkor vagyok maradéktalanul elégedett a teljesítményemmel, ha ilyen esetben azt az egy-két ziccert kifogom. Mert hiába véd valaki hatalmasakat és mutat be bravúrokat, ha a kapuja felé érkező tíz lövésből kettőt-hármat beszed.
Ennek tükrében a viszszatérésével, a Montenegró elleni három hármas döntetlennel sem lehetett elégedett.
Valóban akkor vagyok boldog, ha érintetlen marad a hálóm, de azért volt pozitívum is, amit felfedeztem.
Halljuk!
A mostani válogatott mentálisan előrébb tart a korábbi nemzeti csapatoknál. Ezt jól példázza, hogy az Erwin Koeman-éra alatt kétszer is vert helyzetből tudott felállni, ami nem volt jellemző a megelőző garnitúrákra.
Mi változhatott?
A keret zöme külföldön profiskodik, és ők megtanulták, átvették azt a szemléletet, amely itthon sajnos a mai napig nem jellemző a játékosokra. Ráadásul olyan kapitány fogja össze a társaságot, aki maga is hasonló mentalitású futballkultúrában nőtt fel, s tudja, hogyan kell motiválni, kezelni a labdarúgókat.
Ezért is bólintott rá a visszatérésre, amikor megkereste a szakember?
Pályafutásom utolsó lehetőségeként fogtam fel a meghívót. Annak idején Csank Jánosnál kerültem be a válogatottba, s amolyan utolsó mohikánként vagyok még mindig a színen. De azt is szem előtt tartottam a döntésemnél, hogy kötelességem segíteni az utánpótlást: a keretbe meghívott másik két kapus, Köteles László és Fülöp Márton is tehetséges, ígéretes karrier előtt áll. Sajnos Marci nem véd rendszeresen a klubjában, talán ezért is vettek elő engem. Fiatal korban rendkívül fontos a folyamatos játéklehetőség – nekem szerencsém volt, hiszen általában első számú kapusként számoltak velem.
Tehát az esetleges vébérészvétel motiválja?
Ne szépítsük: ez a sorozat számomra az utolsó esély, hogy kijussak a világbajnokságra, és látva a társaim pozitív hozzáállását, önbizalomtól teli munkáját, bízom a csapatban. Persze nem szabad elveszíteni a realitásérzékünket: nehéz csoportban vagyunk, nem lesznek könnyű meccseink, de a sikeres szerepléshez fontos, hogy jól induljunk. Ezért remélem, hogy a szombati meccsen a saját teljesítményemmel is elégedett leszek – ehhez pedig kapott gól nélkül kell zárnunk a dánok elleni összecsapást.
