Két órája ülök a fotelban és telefonálgatok – mondta Pars Krisztián, amikor végre sikerült utolérnünk. – Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy mit szólok a hírhez, hogy mit érzek. Először is várom, hogy végre valami biztosat tudjak. Másodszor furcsa az egész. Egyrészt örülni fogok, ha elérem a célom, és mégiscsak olimpiai érmes leszek, másrészt nem vált valóra az álmom, nem állhattam a dobogón nyakamban az éremmel, a nagy élmény elmaradt. De legalább edzőmnek, Németh Pali bácsinak végre olimpiai dobogósa lesz.
Mikor hallotta először, hogy esetleg második lehet?
Két nappal ezelőtt kaptam az első információt, de nem tudtam mire vélni. Olykor felröppen ehhez hasonló hír, aztán bebizonyosodik róla, hogy csak kacsa. Ezért nem mertem komolyan venni. Most, hogy már egy hírügynökség is nyilvánosságra hozta, valóságosabbnak tűnik, de igaz csak akkor lesz, ha hivatalosan is megerősítik.
Beszélt már erről más kalapácsvetőkkel?
Nem, de SMS-eket kaptam. A szlovák Libor Charfreitag például gratulált a második helyemhez és ezt tette a kuvaiti Ali el-Zinkavi is.
Volt valamiféle sejtése arról, hogy esetleg előfordulhat ilyen doppingvizsgálati eredmény?
Arról, hogy a fehéroroszok bujkálnak, nem szeretnék bővebben beszélni. Nem kívánom senkinek, hogy kizárják a versenyből, de ha valaki tényleg bűnös, akkor csak a méltó büntetését nyeri el. Aki meg nem engedett szert használ, az előbb-utóbb lebukik. Azt hallottam, hogy már Pekingben lehetett tudni az A-próba eredményét, de a fehéroroszok kérték, hogy amíg a Bpróbát nem végzik el, ne hozzák nyilvánosságra az ügyet.
Miként próbál uralkodni az érzésein, hogy ne érje csalódás, ha mégis kiderül: nem lesz második?
Szeretném elterelni a gondolataimat, de nem megy, hiszen állandóan hívnak, és nyilatkoznom kell.