Hatvanvalahány évvel ezelőtt ez azért másként hangzott volna: Monacót megszállták az oroszok. Már péntek délután óriási volt a nyüzsgés a kaszinó és a kikötő környékén, de senki se gondoljon részegen hangoskodó hordára. Fiatal párok, konszolidált családok – nem túlzás – százai sétálgattak, bámulták a káprázatos jachtokat, többségükön olyan póló feszült, amelyen a Gazprom neve virított, nyakukba pedig a Zenit kék-fehér színű sálja.
Oroszokba botlani tehát nem volt nagy művészet, angol szurkolót viszont csak elvétve lehetett találni. Közvetlenül a mérkőzés előtt is alaposan körbejártuk a stadiont, csoportokba verődött, hamisítatlanul angolos hangulatot varázsló manchesterieket keresve, ám az utcán csak orosz szó hallatszott, a vörös szín csupán apró szigetként bukkant fel a kék és a fehér hömpölygő tengerében.
Talán a szurkolói létszám aránya is érzékeltette, melyik klub életében volt fontosabb ez az este. A Manchester United a világ leggazdagabb, egyik legpatinásabb csapata, dicsőséges történetét géniuszok írták és írják a mai napig, a Szuperkupa csupán epizód számára, miközben a kontinens futballtérképére az idén fellépő szentpéterváriak még csak most kezdik el élvezni a reflektorfényt. Ők néhány esztendeje aligha hitték volna, hogy valaha is átélhetik azt, ami egy manchesteri számára már-már hétköznapi érzés: nemzetközi kupagyőzelem mámora, büszkeség, rang Európában. A sors bájos játéka, hogy a Zenit Manchestertől jutott el a Unitedig, hiszen az angol városban, a City stadionjában nyerte meg az UEFA-kupa döntőjét májusban a skót Rangers ellen 2–0-ra, és ezzel szerzett jogot arra, hogy péntek este Monacóban összecsapjon a BL serlegét kilenc év után visszahódító Uniteddel.
Később a pályán is kiderült, az orosz együttes éhesebb a sikerre. Ambíciótól duzzadóan, összpontosítva futballozott, míg az angolok sztárjai gyakran tanácstalanul passzolgattak, kicsit amolyan lesz, ami lesz, és előbbutóbb valahogyan biztosan lesz alapon múlatták az időt a gyepen. Gyanítjuk, meg sem fordult a fejükben a vereség lehetősége, és amikor már a nyakukra feszült a kés, hiába próbálták öszszeszedni magukat. Nyilván munkált bennük némi szégyen, hiszen a mérkőzést követően szinte valamennyien úgy rohantak végig a vegyes zónán egyetlen pillantást sem vetve az őket megállítani igyekvő újságírókra, hogy ezek a sprintek a pályán is a becsületükre váltak volna. Sokáig Wes Brown volt a legbeszédesebb, aki legalább egy határozott no-t odavetett a meredező mikrofonok felé, aztán végül a szépítő gól szerzője, Nemanja Vidics megszánta az MU Tv riporterét, de ő is csak annyit mondott, hogy a Zenit nagyon erős csapat, szinte lehetetlen volt ellene helyzetet kidolgozni, ők pedig még nincsenek csúcsformában, de lesz ez még jobb is.
A pétervári játékosok annál boldogabban nyilatkoztak, nyelvi korlátok miatt lényegében csak az orosz kollégáknak. Egyedül a mérkőzés legjobbjának megválasztott Danny jelentett kivételt, igaz, sok örömünk nem volt benne, hiszen őt a portugálok faggathatták nagy lelkesedéssel. Az érdeklődés indokolt is volt, hiszen a játékos a napokban került a Zenithez harmincmillió euró ellenében a Dinamo Moszkvától, és a fellépését így érthetően nagy várakozás előzte meg.
Eleinte érződött, új fogaskerék a gépezetben, mi például a szünetben abban maradtunk, hogy még keresi a helyét, és nem hittük volna, hogy a folytatásra meg is találja. A második félidő elején Rio Ferdinand tekintélyét csúnyán megtépázva lőtt parádés gólt, és a csapat vezérévé emelkedett, szóval a döntéshozók aligha vitatkoztak sokat, amikor meg kellett nevezniük a találkozó MVP-jét.
Végül pedig csaknem testközelből nézhettük az egyik leghíresebb orosz örömét. Roman Abramovics – jobbján barátnője, balján Guus Hiddink orosz szövetségi kapitány – cseppet sem röstellte kimutatni, mikor izgul és mikor boldog, a góloknál például úgy ugrált, mint egy önfeledt kisgyerek, és amikor a mérkőzés után körbenézett ünneplő honfitársain, mintha valami el is homályosította volna a látását…
Az egyik görög kolléga megjegyezte, az oroszok Eb-szereplésére és a Zenit sikereire gondolva kijelenthető: új futballnagyhatalom érkezik Európába.
Szerintünk tévedett. Nem érkezik – már itt is van.
