Teker, hogy futballozzon

A csütörtök esti, Interblock Ljubljana elleni UEFA-kupa-selejtezőt kihagyta, a Bayern München otthonában esedékes vasárnap délutáni bajnokit szintúgy elmulasztja, a jövő szombati Magyarország–Dánia mérkőzésről viszont már semmi pénzért sem maradna le. A négy hete megsérülő Dárdai Pál meg is tesz mindent azért, hogy pályára léphessen az első világbajnoki selejtezőn, és nem – csak – azért, mert állítása szerint ez a sorozat kínálja számára az utolsó esélyt a vb-részvételre…

„A Nistru Otaci-csal vívott UEFA-kupa-selejtező visszavágóján az egyik moldovai játékos úgy rúgta meg a térdemet, hogy nekem pokoli fájdalmat, az orvosoknak pedig nagy fejtörést okozott, tudniillik nem tudták eldönteni, az ín vagy a szalag sérült-e meg – elevenítette fel a kellemesnek nem nevezhető emlékeket a Hertha BSC 51-szeres válogatott középpályása. – Biztos,

ami biztos alapon két hétre mindennemű mozgástól eltiltottak, mondjuk ezzel kockázatot nem vállaltak, mivel az idő tájt járni is alig bírtam. Hanem aztán olyan szintű rehabilitációs munka vette kezdetét, hogy abban sokkal jobban elfáradtam, mint a nyári felkészülésben. Nem hittem volna, hogy egy harminckét éves futballistának tudnak újat mutatni, de sikerült…”

Vajon minek köszönhető, hogy a szakemberek által jósolt négy-, ám inkább hathetes pihenő nem tartott tovább egy hónapnál?

„Az elmúlt két hétben eléggé egyhangú volt a napi programom: reggel felpattantam a biciklire, eltekertem az otthonomtól tizenegy kilométerre lévő Olimpiai Stadionig, ott negyven percet futottam, no nem a szabad ég alatt, hanem úgynevezett magaslati kabinban, majd következett a minimum másfél órás kezelés és erősítés, aztán fogtam magam, és hazabringáztam. Felüdülést jelentett, hogy vasárnap ötször ezer métert futtattak velem, az erőnléti edzőnk azt remélte, hogy négy perc tíz másodperces ezreket produkálok, de kiderült: fél percet tévedett. Annyival voltam ugyanis gyorsabb, a végén meg is állapította, hogy nem sántítok…”

A kedden, szerdán és csütörtökön labdás edzéseket végző, a csapattársak közé pénteken visszatérő fedezet már mosolyogva mondja: Lucien Favre vezetőedzővel az élen mindenki azon csodálkozik, milyen hamar felépült. Az érintett ugyanakkor nem lepődik meg ezen, mert a különböző felmérések azt bizonyítják, hogy egyfelől többet tréningezett, mint a többiek, másfelől az erőállapota már most olyan, mint a sérülése előtti időszakban volt.

„Szerepeltem annyi tesztmérkőzésen a nyáron, hogy ne panaszkodhassak meccshiányra, a kérdés már csak az: az elkövetkezendő három napban hogyan bírja a teljes terhelést a térdem – folytatta Dárdai Pál. – Ha jól, akkor hétfőn jövök haza a válogatottba – de ha nem, akkor is. Természetesen abban bízom, hogy minden rendben lesz, mivel nagyon szeretnék játszani a dánok ellen. Mert hiába van spéci bicikisgatyám és profi nyergem, a hátsómat így is feltörte az ülés, és különben is: futballozni mégiscsak jobb…”