Az átlagszurkoló leszűkíti a legerősebb harcosok körét, ellenben jó néhány csapat nem – tesszük hozzá rögtön, elsősorban Fernando Roig, a Villarreal, valamint Vicente Soriano, a Valencia elnökének minapi nyilatkozataira gondolva. Mindkét presidente a napokban hoszszabbított szerződést egy-egy olyan futballistájával, Santi Cazorlával, illetve David Villával, akiket a spanyol sajtó szerint a Real Madrid erősen megkívánt. Mindketten saját klubjuk nagycsapati ambícióival indokolták a lépést, Soriano burkoltan még ki is oktatta a magát „mindenhatónak” képzelő Realt.
A következő hetekben kiderül, hogy az említett két együttes és a többi kihívó szándékai mennyire komolyak, mindenesetre a jelenlegi spanyol „futballközhangulat” felszabadult, és kedvez a friss fuvallatoknak. A válogatott Európa-bajnoki diadala feledtetni látszik a kishitűséget, mind a hazai erőviszonyokat, mind a Primera División relatív nemzetközi presztízsvesztését illetően. A spanyol rajongókat finoman fogalmazva nem tette boldoggá, hogy a legutóbbi két Bajnokok Ligája-idényben háromhárom angol csapat jutott be az elődöntőbe, azaz a Premier League úgymond maga alá gyűrte a Ligát. Itt az ideje – mondják az Eb-aranyon fellelkesülő spanyolok –, hogy változzon a trend, és lám, a BL-selejtezőben a Schalkét 4–0-ra kiütő Atlético Madrid már hozzá is látott a munkához.
Dacára az Atlético diadalának, az európai számla rendezése érdekében a bajnok Real Madrid és a legutóbb a harmadik helyen végző Barcelona teheti a legtöbbet – már csak kispadjuk hosszúsága miatt is. A Real (egyelőre) nem vitte túlzásba a vásárlást, a sajtó leginkább sikertelen piaci akcióiról (Cristiano Ronaldo, Villa, Cazorla) cikkezett, éppen ezért talán presztízsvédelmi oka is lehet annak, hogy Ramón Calderón klubelnök – a biztonság kedvéért Bernd Schuster szakvezetőre hivatkozva – ragaszkodik a Chelsea-be vágyó brazil csillaghoz, Robinhóhoz. Az érdemben egyedül Rafael van der Vaarttal megerősített keret odahaza természetesen újra aranyesélyes, ám kérdés, hogy a BL-beli előrelépéshez elegendő-e a tavasszal sokat méltatott csapategység további erősödése.
Ellenben a Barcánál szó sem lehetett a régi állapotok konzerválásáról; a csalódást keltő szezont követő nyári tisztogatásnak kis híján Joan Laporta klubelnök is áldozatul esett. A bizalmi szavazásra kényszerített (és azt alig túlélő) elöljáró előremenekült: elengedte a 2006-os BL-győztes gárda két emblematikus figuráját, Decót és a Katalóniában megújulni már képtelen Ronaldinhót, továbbá Edmílsont, Gianluca Zambrottát, Lilian Thuramot, Santiago Ezquerrót és Giovani dos Santost, míg Frank Rijkaard vezetőedzői székébe a helyi közönség egykori kedvencét, Josep Guardiolát ültette. Mint mellékelt táblázatunkból (9. oldal) kitűnik, került pénz jócskán a keret megerősítésére is, azaz ha nem sikerül jelentősen felülmúlni a legutóbbi idény teljesítményét, abba alighanem már Laporta is belebukik.
De kudarcról egyelőre egy szót se. Spanyolország, benne Katalónia a közelmúlt megünnepelt és a jövő remélt diadalainak reményében várja a rajtot.
