Amilyen viharosan söpört végig a magyar válogatotton egy kellemetlen vírus, annyira hamar el is múlt a hatása. A kedden a kórházban még infúzióval kezelt Honti Katalin a kezdő ötösben kapott helyet. Irányítóposzton Fegyverneky Zsófia állt oda a feldobásnál, ugyanis Semsei Barbarának nem „csupán” a vírussal, hanem súlyosabb térdsérüléssel kell szembenéznie, így őt nem küldhette pályára Rátgéber László. A horvátoknál is akadt nagynevű hiányzó: a vádlisérüléssel bajlódó Ana Lelas el sem jött a csapattal Sopronba.
A bemutatásnál az első erősebb tapsvihar Iva Sliskovic nevének elhangzása után tört ki az MKB Arénában, aminek nem kell különösebb okát keresni: a vendégek magasbedobója az elöző évadot a magyar bajnokcsapat mezében, jórészt ezen a pályán játszotta végig.
A meccsen az első találatot Vajda Anna érte el, s már a feldobásnál látszott, hogy déli szomszédaink – akik ugyanolyan mérleggel álltak a találkozó előtt, mint a magyar válogatott – is küszködnek irányítóposzton. Némi meglepetésre Nikolina Iljanic kezdett ebben a szerepkörben, és Nenad Amanovic ugyanúgy kereste a jó megoldást a feladat betöltésére, mint Rátgéber László. A mieinknél érkezett a lábsérüléséből teljesen felépülő Englert Orsolya, majd Fűrész Diána is, de a karmesteri pálca szinte végig Fegyverneky Zsófia kezében maradt. Az első negyedben akadtak ugyan gondjai a fehér mezeseknek, és a szakasz második felében a horvátok át is vették a vezetést, de csupán pillanatokra. Az első kisszünetben már a mieink vezettek, és az utolsó kosár igazán látványosra sikerült: 0.6 másodperccel a dudaszó előtt, időkérést követően Bujdosó Nóra hozta játékba a labdát az alapvonalról, és Fegyverneky fejezte be az akciót vastapsot érdemlően.
Csapatunk lendülete a második negyedre sem lankadt, sőt ekkor éreztek rá igazán a találkozó ritmusára Rátgéber László lányai. Miközben a védekezés egyre keményebbé és agresszívabbá vált, a játékrész elején behullott a csapat első triplája, a kapitány Vajda Anna engedte el kiváló érzékkel a labdát a 6.25ös vonalon túlról. A szlovákok és a románok ellen is dupla duplát elérő kosárlabdázónak ez volt a kilencedik pontja, és addig már nyolc (!) lepattanót szedett le. Alig több mint tíz perc alatt! A negyed derekára ezek a számok 15-re és tízre változtak. Nyugodtan jellemezhetjük káprázatosnak a MiZo magasbedobójának teljesítményét az egész selejtezősorozatban. (A franciák ellen is dobott 17 pontot, és leszedett hat lepattanót!) Főleg úgy, hogy a csapat is remekül működött, a nagyszünetre öszszeszorgoskodott 18 pontos magyar előny miatt e dicséret nem szorul indoklásra.
Ráadásként rögtön a második húsz perc elején húsz ponton felülre tornázta a különbséget az együttes. Englert dobott egy triplát, majd kisvártatva egy duplát. Remekül védekezett a magyar alakulat, nem hiányzott a lányokból a kellő agresszivitás, amelyet Rátgéber László a győzelem kulcsaként jelölt meg már a beharangozóban is. Fegyverneky Zsófia elsőrangúan kormányozta a csapat szekerét, s amikor néhány perc pihenőhöz jutott a Pécsről Brnóba szerződő hátvéd – aki, mint a mostani mérkőzés is bizonyítja, irányítóként is remek –, Englert és Fűrész Diána jól helyettesítette.
A negyedik negyed elején, Bujdosó Nóra hármasát követően már 23 ponttal is vezetett csapatunk, ám a horvátok kissé összekapták magukat, és főleg Jelena Ivezic pontjaival megpróbáltak felzárkózni. Rátgéber azonban nem hagyta lankadni tanítványai figyelmét – amikor Honti állt a büntetővonal mögé, bekiabált, hogy „Lányok, nincs még vége a meccsnek, minden pontra szükségünk van!” –, és a lányok meg is fogadták a tanácsot, csaknem húszpontos sikert arattak.
Ezzel a győzelmével a magyar együttes megőrizte esélyét, hogy egyenes ágon kijusson a lettországi Európa-bajnokságra. Ezen az úton azonban nem lehet lassítani: szombaton Szombathelyen meg kell verni a szerdai játéknapon pihenő szlovákokat. A nyitányon Kassán elszenvedett 66–47-es vereségért úgyis van elszámolnivalónk velük.
