Az olimpia 16 napja alatt né pes szurkolótábor kísérte figyelemmel a szegedi EDF Démász olimpiai fesztiválon a magyar csapat szereplését. A 18. napon pedig megérkeztek a hősök is. A szegediek felvonulással, ajándékokkal, tűzijátékkal köszöntötték olimpiai bajnokaikat, a kenus Vajda Attilát, a kajakos Janics Natasát és a vízilabdázó Varga Tamást, az olimpiai ötödik kajakost, Sík Mártont és a két kiváló edzőt, Vajda trénerét, Vécsi Viktort és a vízilabda-válogatott másodedzőjét, Kásás Zoltánt.
Mintha visszaforgatták volna az idő kerekét. Négy esztendővel ezelőtt, az athéni olimpia után diadalmenetben vonult be Szegedre Janics Natasa. A csupa szőke, csupa mosoly hölgy nyakában két olimpiai aranyéremmel, szívében mindent elsöprő lelkesedéssel integetett szurkolóinak, mellette pedig egy kedves, vagány fiatal kenus álldogált. Vajda Attila, aki óriási meglepetésre olimpiai bronzérmes lett a görög fővárosban.
Felejthetetlen, örök pillanat – kattogtak a fényképezőgépek, s másnap sok-sok szegedi ház falára kerültek ki az athéni hősök képei.
Kedd este a Tisza-partiak ismét ünnepre készülődtek.
Mintha megállt volna az idő. Pedig dehogy!
Elröppent négy kemény esztendő, s a „meglepetés kis Vajdából” érett világklasszis lett. Aki elbírta a nehéz munkát, elbírta a nagy terhet, az esélyesség terhét, amelyet manapság oly nehéz cipelni, és Magyarország első pekingi olimpiai bajnoka lett.
Most pedig….
Most pedig övé ez az éjszaka!
Ahogyan a párosban újra aranyérmes Janics Natasáé és a Szeged-Beton vízilabdázójáé, Varga „Csuvi” Tamásé. Ők hárman Szeged olimpiai bajnokai, a város hősei, akiket…
…Akiket szeretnek, ölelnek, ünnepelnek ezen az estén. A Dugonics téren, a Kárász utcán, a Klauzál téren át. Ismét szól a taps, ismét zeng az utca, a tér – ahogyan az elmúlt 16 nap során. És szinte megrepednek a Klauzál tér falai, amikor a szpíker a színpadra szólítja a háromszoros olimpiai bajnok, egyszeres ezüstérmes, minden idők legeredményesebb magyar kajakosát: Jaaaaaaaniiiiiiiiics Natasát!
Aztán jön első az aranyember: Vajdaaaaaaaaaa Attila!
S a mosolygós óriás: Vargaaaaaaaaaa Tamás!
Majd a négyesben ötödik kajakos, Sík Márton, a kenusedző Vécsi Viktor és a vízilabda-válogatott másodedzője, Kásás Zoltán. A város hálás. Hálás a helytállásért, a sikerekért, a felejthetetlen pillanatokért. Botka László polgármester és Szetey András, a Délmagyarország főszerkesztője jutalmakat ad át a versenyzőknek és Baráth Etelének, a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnökének.
S a taps nem akar szűnni.
A bajnokok pedig könnyezve mosolyognak. Csillognak a szemek az álmosságtól, a fáradtságtól (hosszú volt az út Pekingből, s jó ideje talpon vannak már), a meghatottságtól, az érzelmektől.
Élvezik, hogy szeretik őket, hagyják, hogy szeressék őket.
Most övék a szegedi éjszaka…
